|
|
50. születésnapomAzt gondolnánk, hogy a születésnap személyes dolog, csak a családra és a barátokra tartozik. Hogy ez mennyire nem így van, azt bizonyítja az írásom. Tanítok már 25 éve, elsőtől harmadikig. Az 50 születésnapomat táborban, gyerekekkel töltöttem.Erdei iskolába mentem 24 harmadikos „gyerekemmel” a múlt héten. Nem volt titok, már mielőtt elutaztunk, mondtam, hogy velük fogom a születésnapomat ünnepelni. Szerdán volt az 50. születésnapom. Azt gondoltam, mielőtt elmentünk... na mindegy, nem lesz buli aznap... nem örülök, de így adódott. Azután kiderült, hogy a párom lábát műtik pénteken, úgyhogy a hétvégi bulinak is lőttek! A szülinapomon reggel a barátnőm felköszöntött, finom csokit kaptam tőle, meg egy kényeztető kozmetikai kezelésre fizetett be. Nagyon örültem, hogy felköszöntött, hogy gondolt rám, azt gondoltam... ennyi, meg lesz még pár telefon a családomtól. Nem így lett, életemben ekkorát még nem tévedtem! Ebéd közben nyílt az étterem ajtaja és bejött rajta az iskola igazgatónője meg a helyettese egy tűzijátékos tortával, meg egy cserép rózsával! A gyerekek meglátták, visítottak és elkezdték énekelni a "boldog születésnapot" - zengett az étterem. Hát bizony sírtam az örömtől és a meghatottságtól. Azért utaztak 200 kilométert, hogy engem felköszöntsenek! Nagyon jól esett. Ezek után még 2 gyerek varázsolt elő ajándékot a bőröndjéből, egy másik meg egy verset amit a mamájával az internetről írtak le. Hihetetlen boldog voltam. Mivel épp túrázni indultunk a tortát betették a konyhán a hűtőbe, hogy majd vacsora után megesszük. Elmentünk a délutáni programra, ahol a gyerekeknek mondtam, hogy milyen boldog vagyok, meg hogy milyen szép volt a szülinapom. Ők is örültek velem együtt, de az egyik fiúcska megjegyezte, hogy nincs még vége a napnak. Nem is törődtem vele, hogy vajon miért mondja. Vacsora után mentem a tortáért, hogy szétosszam. Leültem még a helyemre, mert nem mindegyik gyerek végzett a vacsorával, amikor megláttam, hogy két tanítványom jön ki a konyhából, az egyik kezében egy nagy csokor virággal, a másik egy tortával, amin gyertya és tűzijáték volt! Megint csak zengett az ének a gyerekektől hangos volt az étterem. Körém sereglettek, úgy köszöntöttek fel. Akkor már folyt a könnyem, úgy meghatódtam. A szülők megszervezték, hogy Budapesttől 100 kilométerre is fel tudjanak köszönteni. Nem is tudom, hogy mit mondjak, annyira jól esett! Mondtam is a gyerekeknek, hogy ilyen szép születésnapom még soha nem volt! Az ilyen pillanatok győzik meg az embert, hogy érdemes még mindig tanító néninek lenni. S még nem volt vége az ünnepségnek, mert tegnap amikor hazajöttünk a kedvesem 50 szál rózsával várt, meg azzal a meglepetéssel, hogy elmentünk vacsorázni a Trófeába. Ott persze megint, tűzijátékos tortát kaptam, és a hangszóróból szól a dal. Hát megint sírva fakadtam, de persze ezek az öröm könnyei voltak! Kívánom, hogy mindenkinek ilyen boldogan teljen a születésnapja, s főleg azoknak akik nem is számítottak rá! Én soha nem fogom elfelejteni ezt a napot, a legszebb emlékeim között őrzöm meg! (A cikket beküldte: gyöngyi)
|