A védőoltás és a velejáró tortúra

Az első védőoltásunkra készültünk, de bár ne vártuk volna. Megpróbáltatások sora következett. A háziorvosunk javaslatára ügyeleti időbe kaptuk a kéthónapos kötelező védőoltást. Egy szerda esti időpontot beszéltünk meg. A picikénk olyan jól viselte a oltást, hogy még könnyet sem ejtett. Hazatértünk után nagyon vidám volt, mintha mi sem történt volna. Hajnal két órára már 40,3 fokos láza volt. Ekkor kezdődött minden. A férjemmel hütőfürdőzni kezdtük és megkapta a lázcsillapító kupot is. Ezek együttesen levitték a lázát. Négy órakor újra kezdtük az egészet 39,9 fokos lázzal és hütőfürdővel. Másnap étvágytalan és bággyadt volt de azt mondták ez mindenkinél igy van. A napunk lassan és nyügösen telt. A gyerekorvosunk azzal nyugtatott, hogy két-három napig igy lesz. Este újra lázasodtunk ekkor már indultunk is a gyermekorvosi ügyeletre ahonnan már haza sem engedtek. Sajnos kaptunk egy gyulladást a védőoltástól, amit antibiotikummal kezeltek. Három nap igazi borzalom következett. Az osztály négy kórteremből állt. Mi a legkisebb szobán osztoztunk még egy babucival és az anyukával. Az anyukák nem kaphattak ágyat, így jobb hijján a földön aludtunk éjszaka. Sem zuhanyozni, sem wc-re menni nem tudtunk, mert nem volt hozzá gusztusunk. Igazi nomád életet éltünk. Az osztályon telt ház volt. 19 roma gyerek anyukával és 2 magyar anyukával. Nem vagyok fajgyűlölő ezt előre leszögezem, de ezek a romák szégyenei voltak. Koszosak, ápolatlanok. A helyzet borzalmas volt. A folyosón és a szobákba terjengett a kaki szag. Csütörtök este kaptunk egy gyereket tele tetűvel. Nyolchónapos tündéri kislány volt, csak sajnos a szülei egyszer sem fürdették meg. A koszt egy órán keresztül dörzsölték róla. Három nap után nálam betelt a pohár és este szóltam az ügyeletes orvosnak, hogy szeretnénk átmenni egy jobb körülmények között lévő kórházba. A férjem már napközben lebeszélte az ottani doktornőnkkel és tartották nekünk a szobát. Csak a gyerek és én. Ebben a kórházban született Bencus. Az ügyeletes orvosnak kikerekedett a szeme és azt mondta nyugadjak meg. Van egy kis dolga aztán majd megbeszéljük, hogy mi a problémánk. Miutám elmondtam, hogy az hogy a földön alszom még nem jelentene problémát, mert a babuciért mindent. De az, hogy sem tisztálkodni sem wc-re menni nem tudunk ez már egy kicsit felháborító. Az ápoló nagy hévvel nekem esett, hogy csecsemőt nem vihetek el a kórházból kezelés alatt és ha tovább kukacoskodom hívja a rendőröket. Miután megkérdeztem tőle , hogy mit fog mondani a rendőröknek? Azt,hogy az anyuka szeretné elvinni a babáját egy jobban felszerelt kórházba kicsit visszavett magából. Akkor már kedvesen kérleltek,hogy csak reggelig birjam ki és akkor ők fognak átszállítani bennünket mentővel. Furcsának találtam, hogy akkor már nem kellett rendőr ahoz hogy elvihessem a gyerekemet. Egész éjszaka olyan kedvesek voltak mintmég soha. Még egy matracot is kaptam, amin aludhattam. Reggel mentővel mentünk át a másik kórházba, ahol kedvesen fogadtak bennünket. Volt rendes zuhanyzó és wc. Ja és még ágyat is kaptam mindezt külön szobában a picivel. Nem velünk kivételeztek, ott mindenki azt kapja. Még négy nap kezelés után hazamehettünk. Nagyon sok dolog kimaradt a cikkből, de addig jó mig nem tudjátok, hogy is teltek annak a három napnak a percei. Sajnos én szégyeltem az ápolók viselkedését és én éreztem kellemetlenül magam az ő bunkóságaik miatt. Azóta jól vagyunk. Két hét múlva kapjuk a következő oltást és már előre rettegek.

(A cikket beküldte: bvildiko)

Egy út, amit végig kell járnom a gyermekemért, gyermekemmel
Zénó története, a mi kis harcosunké, aki kapott még egy esélyt az élettől. Ez a történet az eddigi rövid életének küzdelméről szól, aminek még nincsen vége, de tudom, hogy célt fogunk érni és minden egyes nappal közelebb kerül a teljes élethez... »

Voltam anya szülés nélkül és leszek szüléssel is
Történetem 4 éve kezdődött, megismertem egy gyermekét egyedül nevelő apukát. Akkori fejemmel nem is gondoltam, hogy egy gyermeket én fogok nevelni. A sors mást hozott, de senki sem bánja, hogy így alakult. »