|
|
Ajándék?!Egy ismerősöm mesélte régebben, hogy kislányának mindig visz valami ajándékot, amikor érte megy az oviba. Eleinte csak egy csokikát, később Kinder tojást, de egy idő után az édesség már nem volt elég. Plüssállatka, apró játék nélkül szegény anyuka már nem mert belépni az óvoda kapuján. Akkor én, még gyermektelenül teljesen biztos voltam abban, hogy ilyen szokásokat nem fogok majd bevezetni.Tehát, óvodai év megindul, Nagytesó beszokik, anyukának könnyebb itthon szülés után egy gyereket ellátni, mint kettőt. Nagytesó picit duzzog délután, anyukának előjön a lelkifuri, így beindult a történet elején említett "láncreakció". Először csak egy kis gyümölccsel (ez még nem is lett volna baj), később csokival, gumicukorral, Kinder tojással, végül DVD-filmmel felszerelkezve indultam a gyerkőcért. Már nem tudtam úgy érte menni az oviba, hogy ne kérdezte volna meg: "Anya, mit hoztál?" Szégyelltem magam az óvónők előtt és saját magam előtt is. Elhatároztam, hogy kívülről kezdem nézni a helyzetünket, úgy talán könnyebb helyes döntést hozni. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy viszek neki egy kis üvegben teát, és vehetünk valami gyümölcsöt vagy pogácsát a hazafelé úton, ha éhes. Érdekes, hogy az üveg teának épp annyira örült, mint régebben a DVD-filmnek, egyáltalán nem követelte az édességet, játékot. És egy másik hasonló történet: A Picinek névnapja közeledett. Nagyon gondolkodtam azon, vegyünk-e a Bátyónak is valamit, még meg is szavaztattam a Hoxa portálon. Bár a többség azt jelölte, hogy ő nem venne semmit, én mégis vettem neki ajándékot. Sőt, úgy adtuk oda neki, hogy a Kicsitől kapta azért, hogy ő is örüljön ezen az ünnepen. A Bátyó csak nézett, nem értette mi a helyzet. Majd nagy nehezen kinyögte: "Most akkor nekem is névnapom van?" Tehát a jelekből ítélve egyáltalán nem számított ajándékra, örült volna ő anélkül is a bulinak, a vendégeknek, a finomságoknak. Hogy ebből a két történetből mi a tanulság? Én azt szűrtem le belőlük, hogy néha mi, felnőttek gyártunk felesleges problémát bizonyos dolgokból, saját magunkat kényszerítjük bele kényelmetlen szituációkba, amelyeknek pedig általában egyszerű megoldása lenne. És még azt, hogy a gyerekek sokkal több mindent megértenek, mint ahogy gondolnánk. (A cikket beküldte: Bettyboop)
|