|
|
Kategória: Egyebek az anyaságról Anya csak egy van?12 éve már, hogy tudom milyen érzés anyának lenni, milyen érzés mikor a mellkasomon szuszogó csecsemő feltétel nélkül megbízik bennem, mikor én jelentem neki az életet és biztonságot. Hatalmas váltás és felelősség ez egy nő és egy férfi életében. Azóta már 3. alkalommal is volt lehetőségem átélni az anyává válás csodáját, és minden alkalommal ugyanezt éreztem.3. gyermekünk 1 éves volt, mikor férjemmel elhatároztuk, hogy nevelőszülők leszünk, eldöntöttük, hogy segítünk másoknak is átélni a szülővé válás örömeit. A nevelőszülői tanfolyam befejezése után 6 hónappal megérkezett hozzánk egy gyönyörű 7 napos kisfiú, mindenki nagyon várta már, de ez másfajta várakozás, mint a saját gyermek. Babaszoba berendezve várta az új kis családtagot, akit már érkezése előtt tudtunk, hogy csak addig rendel mellénk a sors, amíg édesanyja talpra nem áll, vagy míg meg nem találjuk számára az igazi családot. Nem is gondoltam, milyen nehéz dolog egy 1 hetes gyermek bizalmába férkőzni, hogy biztonságban érezze magát nálam, hogy megnyugodjon a hangom hallatára és fejecskéjét a vállamra hajtsa . 3 hónap telt el, mire megszoktuk egymást, mire én lettem az akiben úgy bízott mint az édesanyjában. Az idő közben egyre csak múlt és a mi kis meghitt egységünket felülvizsgálva, a hivatalokban arról döntöttek, hogy a gyermek örökbeadható lett, mert az édesanyja már egy éve nem jelentkezett. Egy látogatás alkalmával elénk toltak egy papírt, amin el kellett döntenünk, hogy velünk marad e vagy elengedjük az eredeti terv szerint. Nem volt könnyű döntés, de meg kellett tennünk, mert tudtuk, hogy valaki vár rá, akinek nem adatott meg az anyaság. Aláírtuk a nyilatkozatot könnyes szemmel és felkészültünk az elengedésére, már amennyire erre fel lehet készülni. 18 hónapos volt, mire megérkeztek az "igazi" szülei. Csillogó szemű, várakozással teli, mosolygós, kedves házaspár. Innentől 2 anya és 2 apa volt. 1 hónap állt rendelkezésünkre hogy összeszokjanak és úgy tudják elvinni, hogy ezzel a lehető legkisebb törést szenvedje el a gyermek. 19 hónaposan elérkezett életünk legnehezebb napja, az elválás. Mindenkinek nagyon nehéz volt, de egy-két hét alatt látszólag minden elsimult. Életünk része marad mindig, sokat gondolunk rá, a fényképe a nappalit díszíti, és ezentúl folyamatos kapcsolat és barátság alakult ki az új szülőkkel. 1 év telt el azóta, de még nem mertünk a már lassan 3 éves gyermekkel találkozni. Rövid még az eltelt idő ahhoz, hogy újra felzaklassuk. Első babánk örökbeadása után 5 hónappal, megérkezett hozzánk a legújabb kis családtag. 7 hetesen hozhattuk haza egy budai csecsemőotthonból. Szeretetre kiéhezve, egy nagyon bújós, nyugodt kisfiút csodálhatunk benne. 3 vér szerinti gyermekem rá is testvérként tekint, nagyon szeretik egymást, sokat játszanak együtt. Különleges kapcsolat a miénk, próbáljuk kárpótolni és egyben felkészíteni az újabb változásra. Azóta már 10 hónapos nagyfiú lett, ha nagyon szeretne valamit már "ana"-nak szólít, de mi tudjuk, amit ő még sajnos nem ért, hogy bármelyik nap megérkezhet a határozat, miszerint örökbeadható lett, és megkeressük az "igazi" édesanyját, aki soha többé nem válik meg tőle. Megint kezdődik az a leírhatatlan és mások számára érthetetlen lelki küzdelem, amit már egyszer átéltünk. Mi viszont tudjuk, hogy nagyon sok baba vár még ránk a csecsemőotthonban, akik esélyt kaphatnak egy jobb életre, akik rajtunk keresztül megkaphatják 2., majd 3. és egyben igazi édesanyjukat. Örül a lelkünk, hogy nekünk köszönhetik azt a biztos alapot, amit egy intézményben lehetetlen biztosítani. Mi is törést okozunk a gyermekeknek, mikor elengedjük őket, de ez a sok rossz közül az egyik legjobb, ami történhet velük. Lelkem ezentúl 5 gyermekes anyává lett, habár csak 3 gyermeket hoztam a világra, és remélem, hogy még nagyon sok gyermeknek segíthetünk az életben. Remélem, sokan éreznek még így rajtunk kívül és nagyon sok gyermek kaphat még egy esélyt illetve egy "IGAZI ÉDESANYÁT". (A cikket beküldte: jollymama)
|