|
|
Kategória: Egyebek az anyaságról Anya lettemEgy igazi csodaként éltem meg mind a négy fiam születését. Nincs is annál felemelőbb érzés mint mikor karjaiba tarthatja az anya gyermekét.Büszke vagyok a fiaimra mert becsületes, családszerető emberek lettek akik helytállnak a munkéjukban is. Három már családos és köszönöm nekik a hét gyönyörü unokámat. 1964 öszén ismertem meg a páromat én 16 Ö 19 éves volt, szerelem első látásra. Nyolc hónapig udvarolás útán gyámhatósági engedélyel és szülői beleegxezésel 1965 julius 3.-án összeházasodni, nagyon boldogok voltunk, szüleimnél laktunk. Nagyon szerettünk volna egy kisbabát,és amikor megtudtam, hogy teljesül a vágyunk leírhatatlan volt az örömünk. Párom mindentől óvot, nagy-nagy izgalommal figyeltük hónapról hónapra a pici fejlődését. 1966 május 22. a legszebb nap volt a számunkra ekkor született meg első kisfiam. Nagyon boldogok voltunk, alig vártam, hogy kihozzák az első szoptatásra, nem győztem betelni pici kezecskéivel, orrocskájával, számomra Ő volt a legszebb baba. 17 évesen szinte még gyerek fejjel lettem anya, de soha egy percig nem bántam meg. Azután még 3 fiam született, de úgyan úgy éltem meg minden babám születését mint az elsőt. A világon a legcsodálatosabb dolog az mikor életet adunk egy pici emberkének. Ma már boldog nagymama vagyok, de bizton mondhatom a másik csoda mikor az unokáját tarthatja a karjaiba az ember. A hét unokám születése is egy igazi csoda volt számomra, de az már egy másik történet. Kiegészítés: A másik három Angyalkám születésekor csak a párom segítségére számithattam, és azóta is mindig mindenben egymásra számithatunk, egyikünk szülei se élnek már. Soha nem bántam meg, hogy szinte gyerekként lettem anya, és azt hogy fiatalon lettem nagymama. Most, hogy már a fiaim is családosak újra több időt tudunk együtt tölteni az én drága párommal. (A cikket beküldte: jjhmarta)
|