|
|
Kategória: Egyéb babás témák Au-pair munka élménybeszámolóEldöntöttem hát, hogy leírom a történetem azok számára, akik esetleg ugyanilyen módon szeretnének külföldre jönni, vagyis egy családnál au-pair-ként elhelyezkedni.Mielőtt kijöttem, az interneten én is mindent felkutattam a témával kapcsolatban, nagyon új volt ez számomra, és nem is tudtam elhinni, hogy ilyen lehetőség egyáltalán létezik, míg rá nem jöttem, többnyire weblapokon keresztül, hogy nem csak hogy létezik, de igen népszerű is. Iszonyú nagy igényük van a családoknak erre itt kint. Ha már elhatároztad magad, semmi ne térítsen el, azt ajánlom, fogok írni jót, rosszat is, és nekem sem az a célom hogy bárkit is lebeszéljek. Először is én nem ügynökségen keresztül jöttem ki, nekem nem volt meg ennek a biztonsága. Ugye egy ügynökség nyomon követi, hogy jó helyen vagy-e, és bármi probléma akad, tud neked segíteni. Én egy kedves ismerősöm segítségével kerültem ide. 3 hónapig leveleztem ezzel a családdal. Nagyon szimpatikusak voltak, 3 gyerekre kellett vigyázzak. Én otthon nyelvtanárhoz jártam, hogy egy kis alapot megteremtsek ehhez, így a kedves nyelvtanárnőm segített minden levelet átrágni és válaszolni. Mikor az utazásra került a sor, iszonyúan féltem. Több érzés is volt bennem egyszerre. Még sosem voltam távol a családomtól, és nekem nincs olyan dolog, ami náluk többet jelentene, mondjuk gondolom ezzel Te sem vagy másképpen. Elképzelni nem tudtam, hogy mennyi ideig nem láthatom őket, ki kell mennem egy idegen országba, idegenek közé, ahol tényleg senkit sem ismerek, a nyelvet sem beszélem. Fogom érteni amit kérdeznek tőlem? Tudok majd egyáltalán válaszolni? - Gondolom ezeket a kérdéseket már számtalanszor feltetted saját magadnak. Ez a két érzés együtt, elég ijesztően hat, mert az eddigi biztonságérzetedet, amit otthon megteremtettek neked, elhalványulni érzed, és mész az ismeretlen felé, ahol tényleg csak magadra számíthatsz. Sajnos nekem nem volt nagy szerencsém a jegy vásárlását illetően. Már csak úgy kaptam jegyet, hogy át kellett egyszer szálljak, nem közvetlen járat volt. Még stresszesebb voltam ezáltal. Azt sem tudtam elképzelni, hogy mikor megérkezem, felismerem-e az apukát, mit fogok mondani, ő mit fog nekem mondani. Ahogy ezt írom, újra és újra átélem, komolyan mondom. Azért írok mindent le így, hogy Te is átérezhesd, mivel állsz szemben és minden egyes lépés, érzés talán megerősít téged! :) Belevágok akkor... Megérkeztem Stuttgartba, az átszállás sikeres volt. Nem kell féljél a vonatállomáson (ha vonattal mész persze) - repülőt jobban ajánlom -, tényleg nem lehet elrontani, minden ki van írva, annyira egyértelmű, nem azon múlik, hogy beszélsz-e németül vagy sem :). Az a lényeg, hogy én már képen láttam az apukát, és így könnyű volt egymást megismerni. A találkozás nem volt egyáltalán cikis, picit remegett a kezem, mert annyira izgatott voltam, de szerintem ez normális. Ő nagyon rendes volt, emlékszem, hogy az első mozdulata az volt, hogy vett nekem egy kis zsebszótárfüzetet még a vonatállomáson. Ezentúl ez a kiskönyv volt a legjobb barátom. El sem tudom mondani, hogy mennyire nem tudtam beszélni, az első nap, csak lapozgattam azt a könyvet, és nem tudtam egy értelmes mondatot kibökni. Viszont ő türelmes volt, és próbált mindent elmagyarázni. Érdekes dolog ez a nyelv téma. Sokszor nem értettem mit mond, de ennek ellenére értettem mit kell tegyek. Ez majd veled is így lesz, ne aggódj. A szituáció sokat segít. Erről még beszélek. A napokban sikerült megismerjem a gyerekeket is, ami nem volt nagyon könnyű. Igaz, a családi háttér nem volt valami szép, mert pont egy friss válásba csöppentem bele. A gyerekek ezért is nagyon ingerültek voltak, és nehezen tudtak elfogadni engem, egy idegent a házban. Türelmesen vártam, hogy közeledjenek felém, próbáltam kedveskedni nekik. Az első pár hét ugye így telt. Meg kellett szokjam a feladataim és a környezetet. Nem volt annyira rendszeres, mint amilyenre számítottam. Minden reggel reggelikészítés, majd a reggelit elpakolni, mikor a gyerekek az iskolában vannak, az apuka meg dolgozik. Délelőtt szabad voltam egy ideig, aztán elkezdtem nyelvtanfolyamra járni. Minden nap délre hazaértem ebédet főzni. Délután, ha kellett segíteni a kicsiknek a házi feladatban, akkor próbálkoztam, bár erre nem volt igényük. Mosni, vasalni, mindent renden tartani. Este vacsorakészítés, és ha úgy van, akkor a gyerekekre felügyelni, ha a szülök - ez esetben az apuka – el akart menni valamerre. Ezek a napok így teltek. Ha valamerre a család elmegy, természetesen velük mehetsz, ha van kedved, de ez sosem kötelező. Három hónapot töltöttem velük. Ez az, mit tudnod kell. Bármikor, bármi előfordulhat, ne félj ha esetleg veled is hasonló helyzet alakul . A családi problémák miatt el kellett menjek. Teljesen kétségbe estem, úgy éreztem, mindent a semmiért tettem, el kell menjek, azt sem tudom hova, nagyon féltem. Az apuka persze mondta hogy segít, de az a család, akinek bemutatott, egyszerűen nem volt szimpatikus. Erre is nagyon figyelj oda, jól nézd meg a környezetet, mert sok család képes kihasználni téged. Olyan helyre nem akartam kerülni, ahol tényleg mindent velem csináltatnak meg. Sajnos akár tetszik akár nem, olcsó munkaerő vagy, amivel szeretnek visszaélni. A honlapokon úgy van ez feltüntetve, hogy besegítesz a házimunkába, de ez korántsem így van. Persze remélem neked szerencséd lesz és valóban minden olyan álomszerű lesz, mint ahogyan ez le van írva. - Szóval mennem kellett. Ekkor én már ugye nyelvtanfolyamra jártam és szerencsém volt, mert ez az osztály, ahova jártam olyan volt, mint egy nagy család.:) Minden problémánkat kibeszéltük, ha tudtunk segítettünk egymásnak. És azt el kell hogy mondjam, hogy 80% Au-pair volt. Ami azt jelenti, hogy mindenki megértette a problémáid, a nehézségeid, és nem kellett igazán sokat magyarázni rajta. Elmeséltem tehát, hogy sürgősen egy családot keresek mert el kell menjek. Így adatott az a lehetőség, egy kedves barátnőm által, hogy egy új családot megismerhessek. Felvettem velük a kapcsolatot, és egy hosszas telefonbeszélgetés után meghívtak vacsorára. (Ekkor már azért jobban ment picit a nyelv, de ha valamit nem értettem, visszakérdeztem, ők is nagyon türelmesek voltak). Az első találkozásunk iszonyú jól sikerült, megismertem a két kis gyereket, akikkel mai napig együtt vagyok. :) Iszonyú édes gyerekek, és nagyon fognak hiányozni, már tudom. Az anyukával való találkozásom nagyon más volt, mint az eddigi német emberekkel. Annyira nyitott volt, és barátságos, hogy azt hittem álmodom, hogy ennyire jó környezetbe kerülök. Megnézhettem a házat, ahol élnek, a szobát ahol lakni fogok, megbeszéltünk mindent, ami a feladatkörömbe tartozhat stb. Igent mondtam. A költözés elég gyorsan ment. Azóta is itt élek, 14 napom van még itt. Az itt töltött idő nagyon vegyes érzelmek egyvelege. Bár azt gondoltam, ez az anyuka csak egy tündér lehet, igenis néha a poklot megjáratta velem, máskor pedig együtt ültünk a mennyországban. Nem tudom mit érzel, mit gondolsz, de iszonyú nehéz egy idegen családdal együtt élni. Hiába mondják, érezd otthon magad, nem tudod. Nagyon nehéz. Sokszor van úgy, hogy szeretnél majd egyedül lenni, de nem tudsz. Nem lehetsz fáradt, és mindig jó kedvűnek kell tűnj, még akkor is mikor épp a sírógörcs fojtogat. Na én ezt nem tudtam így végigcsinálni, volt mikor morcos voltam, és eltűntem előlük. A szabadidőmet alig töltöttem velük. Szeretem őket, nem erről van szó, de ha ez a nyugi nem lett volna, szerintem nem tudtam volna ezt kibírni. Szerintem egy örök elv, hogy az emberi kapcsolatok 100%-a azon múlik, ki mit hoz ki a másikból. Lehet ők ezt hozták ki csak belőlem. Lehet, hogy veled másképpen lesz. Sokszor fogod magad úgy érezni, hogy semmibe vesznek és nem értékelnek, bármit is teszel. Sajnos ez benne van a pakliban. Én amikor így érzem magam, mindig nagyon elszomorodok. Itt elég rendszerben éltem, tipikus német hétköznapok, előre tervezés stb. és a munkák amiket megbeszéltünk kicsit mások voltak. Lehet hogy a nevük ugyanaz volt, de a megbeszélés során a mennyiség kérdése jóval kevesebb volt. Többet kell dolgozz, erre számíts. De tudnod kell! Sosem fordítanám vissza az időt, és örülök, hogy ezt végigcsináltam. Ha idáig eljutottál, jól jegyezd meg, amit mondok: jó úton vagy, ha ezt eldöntötted. Lehet, hogy sok rosszat is elmondtam, de a legjobb, hogy megismered önmagad. Olyan értékekre lelhetsz, amit eddig tényleg nem ismertél. Sok mindent láthatsz az életből, mások életéből, amelyből hihetetlen energiát, erőt vehetsz el, amit a közeljövődben a saját életedhez hozzátehetsz, felhasználhatsz. Arról nem is beszélve, hogy megtanulod a nyelvet. Én már szinte mindent értek, beszélni nem mindig könnyű, mármint szépen kifejezni magam, hibák nélkül, de el tudom mondani, amit szeretnék. Én boldog vagyok. Nem hiszem el, hogy 14 nap van hátra. Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, és biztos vagyok, hogy Te is ugyanígy elégedett leszel, ha visszanézel erre az időre, amit végigharcoltál saját magadért! (A cikket beküldte: Sholyangel)
|