|
|
Család születik - Avagy apa szerepe a gyermeknevelésbenA mi történetünk. Ahogyan családdá váltunk. Egy gyermek születésével nem csak anya, hanem apa is születik. A szakirodalom ezt nevezi Családnak. Én a Mi családdá válásunkról szeretnék írni, ezen belül is inkább a férjem apává válásáról. Mert ezt mindig kihagyjuk. Valahogy az apaszerep mindig háttérbe szorul. Pedig nem kellene. Nagyon nem.Császáros szülésem volt, az első pelenka-csere máris az övé volt. A látogatók segíteni akartak (inkább megcsinálni helyette), de ő az ágyra tette mellém a kisfiunkat és az én útmutatásommal és minimális segítségemmel tökéletesen megoldotta a feladatot. A hazaérkezésünktől Ő fürdeti a kisfiunkat, s ez a mai napig így van, kivéve, ha valami nagyon fontos dolog jön közbe. Emellett esténként nem "tesped le" a tv elé egy sörrel, vagy nem megy a haverokhoz, hanem leül a gyerekkel és játszik. Sokan azt mondják, az apuka eleinte nem tud mit kezdeni a babával. Én ezt nem egészen értem. Miért kéne akármit is kezdeni vele? Már az is nagyon sokat számít a babának és az apának is, ha csak fogja a babát, esetleg a mellkasán alszik. Ilyenkor aztán nem kell semmit sem kezdeni vele. Nem isteníteni akarom a férjem, hiszen senki sem tökéletes, ahogyan nyilván Ő sem. Rózsaszín köd sincsen, mert látom a hibáit. Emellett nem vagyunk úgynevezett álompár, aki sosem vitázik, vagy mindenben egyetért. Nem vagyok elfogult sem. Az viszont biztos, hogy sosem kellett könyörögnöm a férjemnek, hogy "foglalkozz már a gyerekkel egy kicsit", vagy "rakd már tisztába a fiadat" vagy ilyesmi, mert ezt kérés nélkül, szívesen megteszi. Nagyon sokan elfelejtik megemlíteni az apa szerepét a családban, hiszen nem csak az a feladata, hogy ő legyen a családfenntartó. Ez csak egy kis ága annak a sokrétű feladatnak, ami az övének tudható be. Azt még hozzátenném, hogy nem csak az anyában ébrednek fel az ösztönök a gyermek születésekor, hanem az apában is.(normál esetben) Abszolút átlagos család vagyunk. Én itthon vagyok a kisfiunkkal, vezetem a háztartást, elvégzem az itthoni teendőket, feleség, nő és családanya vagyok. A férjem eljár hétfőtől péntekig dolgozni, délutánonként vagy maszekol, barkácsol illetve heti 2-szer elmegy focizni másfél órára, de az estéket szinte mindig velünk, velem ÉS a kisfiunkkal tölti. Mindemellett természetesen férj, férfi és családapa is. Nem kötelezettségből foglalkozik a gyerekkel, hanem mert van igénye arra, hogy valamit átadjon neki saját magából, a tudásából. És nem utolsó sorban élményeket, közös emlékeket akar teremteni. Persze vannak napok, mikor ő is fáradt, ilyenkor kevesebbet játszik a gyerekkel, vagy miután mi lefürödtünk, ő még lazul egy ideig a meleg vízben. Ez természetes. Viszont az is természetes, hogy ha el szeretnék menni tornázni, akkor nyugodt szívvel rábízhatom a gyereket és jól fogják magukat érezni egymás társaságában. Mert jó együtt... Hogy mi volt ezzel a cikkel a célom? Nem tudom. Talán érzékeltetni, hogy az apaszerep is ugyanolyan fontos, mint az anyaszerep. Talán érzékeltetni azt, hogy nem biztos, hogy az a természetes, ha a férfi hazajön a melóból, fáradtságra hivatkozva kimenti magát az apai feladatok alól, míg az anya majd megszakad. Én személy szerint mindenképpen boldog vagyok, amiért ilyen férjem van, és amiért ilyen apukája van a kisfiunknak. Talán ezzel a cikkel szeretnék köszönetet mondani neki, amiért van nekem, nekünk. (A cikket beküldte: Kukacc)
|