|
|
Életem Ausztriában 9. – Ó, az a peteérés…A vetélés után nagyon a padlón voltam lelkileg, az első három hónap nagyon-nagyon nehéz volt. Türelmetlen voltam a lányaimmal, sokat sírtam és semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy terhes lehessek megint. Decembertől kezdtünk próbálkozni, de semmi, pedig iszonyú sok tesztet telepisiltem. Végül tavasszal visszamentünk biorezonancia-vizsgálatra. Hát kiderült, hogy szeptemberben igencsak vissza kellett volna mennem kontrollra. Mert a homeopátiás cseppektől szépen helyreállt ugyan a veséim működése, és feloldódtak a lerakódott méreganyagok a szervezetemből, ám kiürülni nem tudtak, csak ott keringtek körbe a véráramban, nem csoda, hogy nem maradt meg így a baba. Most újabb hathetes tisztítókúra következett újabb cseppekkel, amik kipucolták a véremből a méreganyagokat, és így már készen állt a szervezetem egy újabb jövevény fogadására.Amikor letelt a hathetes tisztítókúra, és elkezdtem az új ciklust, akkor egy reggel ott ültem az első Clomifen tablettával a kezemben, és hirtelen olyan pánik jött rám a felelősségem tudatában, hogy teljesen leizzadtam két másodperc alatt. Vegyem be, ne vegyem be… Végül úgy gondoltam, egy életem, egy halálom, jöhetnek az ikrek – és bevettem. Teljesen biztos voltam benne, hogy én még áprilisban ikerterhes leszek. Igaz a teszt negatív lett egy nappal a nemvárt után, de én mégis biztos voltam benne. És akkor megjött. Na hát én úgy sírtam, mint a záporeső. A férjem meg mérges volt, mondta, hogy dobjam ki azt a gyógyszert a szemétbe, és hagyjuk ezt az egész babatémát, mert nem lehet rám ismerni, annyira rágörcsöltem már erre. Itt van a két szép kislányunk, örüljünk nekik és legyünk boldogok. A legrosszabb az volt, hogy tudtam, hogy igaza van… De mégis olyan elemi vágyat éreztem, hogy márpedig én terhes akarok lenni! Így utólag nézve tényleg érthetetlen a dolog, biztos hormonális lehetett, de akkor minden gondolatom csak ekörül forgott. Jött a következő ciklus, bevettem a második adag Clomifen-t, de akkor már valahogy nem voltam biztos a dolgomban. Ráadásul olyan hangulatingadozásaim lettek a hormonoktól, hogy valami hihetetlen. Május 10-én volt peteérésem, amit az ovulációs teszt is kimutatott, és egész nap a falat vakartam, annyira kekszelhetnékem lett. Írtam a férjemnek egy sms-t, hogy ma hamar jöjjön haza a munkából, mert eljött a nagy nap. Jött is szegény, csak éppen itt volt a két kisgyerekünk… Mire este hétkor ágyba dugtuk őket, a libidóm már a béka feneke alatt volt, és rámjött a sírhatnék, hogy ezt a hónapot is eltoltuk. Andy megint begurult, hogy ő aztán nem ismeri ki a nőket, direkt hazarendelem hamarabb, aztán meg itt siránkozok. Végül csak együtt voltunk este, de én már tudtam, hogy veszett fejsze nyele ez a hónap is. Aztán nem jött meg. Volt itthon egy halom teszt, nagy félve csináltam egyet – hát egy szabad szemmel alig látható, halvány csíkocska. Rohantam a Schleckerbe venni még másfajta teszteket, és a következő kettőn is ott volt az alig-alig látható csík. Délután kérdeztem a férjemet, hogy ha az ablaknál a fény felé tartja a teszteket, akkor ő is lát-e valamit? Ő nem. Két nap múlva aztán már ő is látta az egyre erősödő csíkokat! Ott volt a pocakomban a következő lakó!!! Madarat lehetett volna velem fogatni, úgy örültem neki, hogy végre valahára, csak összejött a baba. (A cikket beküldte: Tittike1982)
|