Kategória: Egyebek az anyaságról

Gyermeki naivságból a valós élet felé

Régóta érlelődik bennem pár gondolat, amit szeretnék megosztani veletek. Arról van szó, hogy milyen naivan is tekintünk gyermekkorunkban a jövőbe, és természetesen semmi sem akkor és úgy alakul, ahogyan mi számítottunk rá. Jó vagy rossz ez? Ezt nem lehet egyértelműen eldönteni. Ez az élet nevű kalandjáték.

Mikor iskoláskorú voltam, nem is tudtam elképzelni, hogy férjhez megyek, vagy gyerekeket szülök majd. De hát nem is evvel kell foglalkozni ebben a korban. Aztán a középiskolában megváltozott az egész életünk.
Először csak csendesen figyeltem, ahogyan körülöttünk szerelmek alakulnak és olyan 16 éves korom táján már nagyon vágyódtam egy párkapcsolatra.
Szerencsére kisebb kalandok után két év múlva összejöttem a férjemmel, kivel a mai napig is együtt vagyunk. Elmondhatom, hogy fél életünk szó szerint együtt töltöttük. :)
Persze rengeteg dolog történt a környezetünkben az elmúlt évek alatt: házasságok, gyerekszületések, válások. Hétköznapi dolgok, mégis minden ember életének meghatározó mérföldkövei.
Mert nincs sehol két egyforma történet, életút, mindenkinél máshogy alakulnak a dolgok.
Nekünk két gyerekünk lett. A mai szemmel iszonyat naivan álltam/álltunk a dolgokhoz. A két gyerekünk teljesen más karakterű, bár külsőleg iszonyat egyformák.
Talán az idő szépíti meg a dolgokat, de álmomban sem gondoltam volna, hogy két gyerekkel mennyire megváltozik az életünk. Bár férjem előre figyelmeztetett, hogy jól gondoljam meg, mert kettő gyerekkel sokkal másabb lesz minden.
Nem tévedett. Bár egy nehéz időszakon vagyunk túl, lassan kialakult a mi kis négyesfogatunk. Nem könnyű, de rengeteg és feltétel nélküli szeretet kapunk és adunk a gyerekektől.
Mikor terhes kismamákat látok, minden alkalommal eszembe jut, még csak nem is sejtik, mi vár rájuk a baba megszületése után.
Az anyák élete rengeteg aggódásból is áll. Hogy sikerüljön teherbe esni, hogy a terhesség és a szülés simán menjen, a gyerek egészséges legyen. Aztán jönnek a babás hétköznapok, mikor öt perced van zuhanyozni, szalad a lakás, hullik a hajad, fő az ebéd, sír a gyerek, de te hullafáradt vagy, mert éjjel óránként fent voltál a kis rabszolgatartód jóvoltából.
Mikor erről mesélsz a nagyanyádnak, vagy egy középkorú nőnek, csak mosolyogva legyintenek, hisz ez így kerek, ez így jó.
Elgondolkozol és rájössz: ők már tudnak valamit. Ilyenkor mosolyogsz egyet és máris pozitívan állsz az apró dolgokhoz is, legalább is ezen a napon.

(A cikket beküldte: Bajaikriszta)

A keserűségből, fájdalomból tanultam….
A keserű gyermekkor megtanított arra, hogy tudjak megbocsájtani és ezáltal még jobban szeretni. Nálam érvényes a mondás: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel... Vannak, akik gonosznak születnek, de ők is emberek. »

Mindenki máshogy éli meg!
Természetesen az anyaság, a várandósság és az ezzel kapcsolatos dolgok, amikre a címben utaltam. Nem a negatív kommentek begyűjtése a célom, csak szeretném megosztani gondolataimat, reményt, esetleg erőt adni hasonló szituációban lévő nőknek. »