Hoxa gigatali - 2009. áprilisi babák találkozója

Nagy izgalommal vártuk. Hónapokig készültünk, szervezkedtünk. Bizakodtunk, hogy jó idő lesz. Reméltük, hogy a lehető legtöbben tudnak majd jönni.
Sajnos, voltak, akik nem tudtak részt venni, de reméljük, legközelebb velük is találkozhatunk.

Végre elérkezett 2010. június 26-a, a nap, amelyen az ország megannyi pontjáról 18 apró lurkó kelt útra szüleivel, testvéreivel, ki autóval, ki busszal, hogy végre személyesen is találkozzon azokkal, akiket annyiszor látott már fényképen, akiknek a naplóiból mindig naprakész volt, tudta, ki, mit csinált aznap, mennyit nőtt, mit mondott, mennyit aludt, hányat lépett…
A találkozónak a Pest megyei Fót adott otthont. Voltak, akik már előző nap elfoglalták szálláshelyüket egy helyi panzióban, a többség azonban szombat reggel/délelőtt érkezett meg. A kis csapat előbb a fóti Károlyi kastély parkjába vonult. Mivel a kastélypark fűjéről lezavart minket a morcos portás bácsi, új helyet kellett keresni. Közben azonban szemerkélni kezdett az eső, így visszasétáltunk a panzióba. Ekkorra már jócskán kibővült a csapat.
Ismeretlen ismerősként üdvözöltük egymást, hiszen képről már rég ismertük az anyukákat és bébiket is. Kissé nehéz dolga talán az apukáknak volt, de aztán mindenki kitűzhetett egy névtáblát, így könnyebbé vált az ismerkedés és a felismerés. A babák pedig egy pólót kaptak, rajta az összes bébi fotójával.
A lurkóknak nem kellett sok idő, hamar összebarátkoztak, és játszani kezdtek az étterem közepén, természetesen főként egymás mellett, hiszen az egymással játszás még korai ebben az életkorban. Közben a szülők is keveredtek, beszélgettek, és persze a vakuk is villantak szorgalmasan, nem győztünk elég fényképet készíteni erről a nem mindennapi eseményről.
Mivel az ebédre elég sokat kellett várni, a legtöbb baba soron kívül megkapta az otthonról hozott ételét, volt, aki már az ebéd utáni sziesztán is túl volt. Miután a felnőttek is elfogyasztották a nagyon ízletes menüt, a csapat visszasétált a parkba, ahol egy beton futballpályát átalakítottunk piknikező hellyé. Sorra kerültek elő a táskákból a finomabbnál finomabb sütik. A felnőttek beszélgettek, a sok bébi meg – ki-ki legjobb tudása szerint – mászott, sétált, szaladt. Szerencsére az időjárás is kedvezett, néhány esőcseppel megúsztuk a találkát.
A kihagyhatatlan csoportkép után aztán lassan elindultak haza a környéken lakók, a többiek pedig vissza a panzióba. Este az ottalvósok még összejöttek a teraszon egy kis traccspartira, hiszen ki tudja, mikor lesz lehetőség még egyszer egy ilyen nagyszerű találkára.
Sajnáljuk, hogy sokan különböző okokból nem tudtak részt venni, de nagyon reméljük, hogy legközelebb velük is találkozhatunk – ha nem is ugyanitt:)

Közös naplónk: 2009. áprilisi babáink

(A cikket beküldte: szimonic)

Rebeka és a leukémia
Soha nem gondoltam volna, hogy leírom valaha mennyit szenvedtünk, mennyi álmatlan éjszakát, órákig tartó sírást okozott nekünk és kislányunknak ez a betegség. Most, hogy túl vagyunk rajta, úgy érzem, meg kell tennem. »

Mit néznek a mesecsatornákon kisfiaink, kislányaink?
Kisfiam nemrég ért abba a korba, hogy egyre inkább követeli a mesét a tévéből. Beszélni még nem beszél ugyan, de ha hirtelen eszébe jut a dolog, akkor már pattan is fel a tévével szemben felállított kanapéra, és mutogat a tévé felé. Mi pedig kénytelenek vagyunk... »