|
Kategória: Egyéb babás témák Jó anya, rossz anyaVajon van-e jó és rossz anya? Az anyaság tanulható?Vajon megítélhetem a másik "anyaságát", amennyiben nem tesz kirívó dolgot? Biztos, hogy általánosságban véve van rossz és jó anya? Tanulható-e az anyaság? Tanulható-e az anyaság? Én anyakép hiányában tulajdonképen az ösztöneim, érzéseim alapján nevelem a gyermekemet. 12 hetes pocaklakó kora óta vagyok vele egyedül. Hajlamos vagyok a legkisebb rosszat is hatalmas kudarcként megélni, őrlődni magamban, hogy hol rontottam el, mit tettem rosszul, stb.. A visszajelzések az mondják, más sem tudná jobban csinálni. Persze kapok olyat is, hogy én a gyerekemmel ezt így csinálom és ez a tuti, mert az én anyám is így csinálta és nézd meg, milyen nagy ember lettem... De vajon az a módszer az én gyerekemnél is beválik-e? Sokat gondolkoztam, vajon az ember a génjeivel mennyi mindent hoz magával, ami hatással van a neveltetésre. Jogom van kioktatni a másikat, hogy hogyan csinálja? Persze, azt gondolom, ha nagyon durva dolgot tapasztalok a másiknál, azt valahogyan jelezni kellene, de kioktatni szerintem nem. Tanácsokat lehet adni, de kioktatni nem. Amilyen az anya, olyan a lánya? Biztosan a lány is úgy fogja nevelni a gyermekét, ahogyan azt az anyjától látta? Ezt szeretném megcáfolni. Tudom, mert éreztem, tapasztaltam és átéltem, hogy mi a nem jó. Lehet, hogy elkövetek valamit, amit anyám is tett, de mivel tudom a következményét, hamar korrigálni tudom. Mindennapi küzdelmem az, hogy rossz anya vagyok és elrontottam és mit csinálhatnék másképpen, de ezt kinek van joga felül bírálni? Persze, ha egy anya olyat tesz, akkor a gyámügy vagy a családsegítő, tanár, óvónő közbelép, de ha nincsen olyan gond, s magamban mégis őrlődöm? A kedves kis rajzok, a napi ezer puszi és ölelés mindent elmond, de mikor kicsit más a gyermeked, a külvilág megbélyegez. Miért jó ez? Kíváncsian várom a véleményeket. (A cikket beküldte: egy nulla)
|