|
|
Kezdődik az iskolaAhogy fogyatkoznak a nyári napok, úgy gondolunk egyre többet az iskolakezdésre. Ez némely családnak komoly anyagi kiadást jelent, ha 3-4 iskoláskorú gyermekük is van. Ha kevesebb gyermek van, de a szülők nem állnak úgy anyagilag, nem kevésbé megterhelő az iskolakezdés.Ha megvolt az évnyitó, megtudtuk, melyik osztályba fog járni gyermekünk, bemutatkozik az osztályfőnök, bemutatkoznak a gyerekek. Megkapjuk a könyveket, amely ezer új és érdekes felfedeznivalót tatogat a gyermek számára. Alig várja, hogy hazaérjünk, máris lapozgatni kezdi könyveit, kérdezget, mi pedig halk sóhajjal csak annyit jegyzünk meg magunkban: - remélem, ez a lelkesedés a későbbiekben is megmarad. Sok múlik az iskolán, a tanító néni hozzáállásán, de ugyanekkora a felelősség a szülő részéről is. Mindenképpen együtt kell működni az iskolával. Ez a gyermek érdeke. El kell menni a szülői értekezletekre, fogadóórákra. Ha rendszeresítve van az üzenőfüzet, napi szinten is tartani tudjuk a tanítónénivel a kapcsolatot. De túlzásokba természetesen egyik alkalommal sem szükséges esni. A szülői értekezleten általában az osztály egészét értékeli a tanítónő. Elmondja, milyen elvárások vannak, mire lehet számítani az iskolaévet illetően: kirándulás, évközi szünetek, továbbképzések, stb. tekintetében. Ekkor lehet dönteni arról, járatjuk-e csemeténket még különórára, különtornára, különnyelvre, zenére, balettra, ezerféle jónak ígérkező, de a gyermeket plusztban leterhelő, nem kevés pénzbe kerülő órára. Elsőben talán célszerű lenne, ha megfigyelnénk, mit bír el gyermekünk még a tanulás mellett. A szülő általában saját meg nem valósított álmait próbálja gyermekén keresztül elérni. Azonban nem minden 6-7 éves gyermeknél lehet már azt tudni, mihez van kedve, mihez van tehetsége. Nem vagyunk lekésve semmiről. Csak azért, mert a szomszédék Pistikéje már jár külön angolra, meg a másik szomszéd Ilikéje balettra és zongorára, nem kell a gyereket kimerülésig leterhelni. Úgyis jelezni fogja, ha szeretne ezt-azt megpróbálni. Igen. Hagyjuk, hogy próbálkozzon, ismerkedjen az adott lehetőségekkel. Akkor tudjuk felelősséggel eldönteni, ha mindenképpen járatni szeretnénk, mi lesz alkatának és tehetségének a legmegfelelőbb. De így, a legelején még boldogan nézegetjük gyermekünkkel együtt a frissen vásárolt füzeteket, kiegészítőket, hőn áhított táskát. Nemsoráka a könyvek is a birtokunkba kerülnek, akkor némi nosztalgiával szagoljuk meg - a nyomdaszag soha el nem múló emlékével. Átlapozgatjuk őket és megállapítjuk, mennyit változott a világ. Néha kétségeink támadnak, hogy ezzel, vagy azzal a tanítási módszerrel lehetett-e könnyebben elsajátítani a tudást. Valahogy mindig úgy érezzük, az volt az igazi, amely módszer szerint mi tanultunk. Aztán, karácsony táján, amikor csemeténk felolvas egy rövid kis szöveget, megnyugszunk. Ezzel a módszerrel is megtanul olvasni. Még egy fontos dolgunk akad, így iskolakezdés előtt: A nyár végén folyamatosan beszerzett füzetek, tollak, egyéb felszerelések mellett fontos, hogy az újdonsült kisdiákot, vagy épp az iskolapadba visszatérő tanulót lélekben is felkészítsük a rá váró olyan embert próbáló feladatokra is, mint amilyen például a kora reggeli kelés. A nyári szünetben a gyermekek rendszerint később kerülnek ágyba, s így reggelenként tovább is alszanak, mint az év többi napján. A University of Florida kutatói szerint azonban ezt a folyamatot az ősz elérkeztével egyáltalán nem egyszerű a megszokott kerékvágásba terelni. Szülőként tehát a szükséges taneszközök beszerzése mellett fontos feladatunk a gyermek számára a tanév megkezdése előtti két hétben már elegendő alvást biztosítanunk, ami kapcsán kialakul az iskolai rendhez illeszkedő napi ritmus. Féltés, aggodalom, büszkeség kavarog a szülőkben, amikor először látják a komoly kék-fehér ünneplőbe öltözött gyermeküket a tanító néni mellett. Gyurkovics Tibor: Iskola-nyitogató (részlet) Iskola, iskola, ki a csoda jár oda? A takács, a kovács, a kőműves meg az ács, a kardjával odajár kese lovon a huszár! Itt tanulta meg az á-t és a matematikát, itt tanulta meg az ó-t, mennyi szálat fon a pók. Itt tanulta meg az í-t, hogy a rózsa kivirít, hogyan írja le az ú-t s a Dunántúl csupa púp, pörögtek az ő-k, az ű-k, mint a fényes köszörűk (A cikket beküldte: Rozália)
|