|
|
Kislányom fejlődéseAlexa 2008. május 20-án született és szeretném megosztani tapasztalataimat, amit eddig szereztem, remélem, hogy még nagyon sokáig élvezhetjük az élet örömeit! Jó átélni nap mint nap a dolgokat, amiket még nem is sejtettem Alexa előtt, hogy milyen is lehet Anyának lenni! Néha nehéz és fárasztó, de mikor rád néz, az ember már el is felejti a gondokat!Mikor próbáltam cicire tenni, kisebb-nagyobb sikerrel, az csodálatos volt, bár meg kell hagyni, nagyon megrágta a mellbimbóimat és sajna a tejem sem indult be úgy ahogy kellett volna, így elég korán hozzátáplálást is kellett adnom picurkának. Miután hazajöttünk a kórházból az első hét nagyon nehéz volt, mert nem igazán tudtuk mit kell csinálni, de elég gyorsan belejöttünk a dolgokba! Alexa hasfájós volt, de ha elaludt végigaludta az éjszakát és én csak néztem ahogy alszik, mert nem tudtam betelni vele. Elég lassan múlt el az első három hónap a hasfájás miatt, de aztán mintha elvágták volna, ahogy jött, úgy távozott is! Öröm volt nézni, hogy napról napra mi mindent tud. Három hónaposan kibújtak az első fogacskái és a tápszer mellé már almát is adtam, amit nagyon szívesen és élvezettel evett meg. Hat hónaposan felült és nagyon tetszett neki, mert miután már tudott forogni, megfogni játékokat és gőgicsélni ez is nagy örömet jelentett számára. Újabb két fogacsa is kibújt, amit szinte észre sem vettünk, mert nem nyálzott és nem is fájtak, de ami utána következett a 4 fog egyszerre, ott már volt nyugtalan éjszaka és nappal, míg elő nem törtek. Ebben az időszakban már mindenre kezdett jobban összpontosítani és kezdték érdekelni bizonyos dolgok is. Párommal szinte minden nap csodájára jártunk, hogy mi mindent tud a gyermek és hihetetlen, de napról-napra nagyobb tudással rendelkezik! Elég gyorsan felállt az egyedül ülést követően és hamar megtanult mászni, amit nagyon sokáig csinált. 11 hónaposan kezdett elindulni, de nem egyedül, hanem kapaszkodva. Itt már kezdett szavakat is formázni, ami nagyon édesen hangzott tőle. 12 hónaposan észrevettem, hogy ha pisil, vagy kakil mindig jelez és úgy gondoltam megpróbálhatnánk a bilit, ami persze először nem tetszett, de olyannyira megkedvelte, hogy a nagy dolgát abba végzi. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy biztos erőltettem, annak csak annyit, hogy ez nem így van. Leülök mellé és éneklek, játszunk vagy valamit kitalálok, amivel leköthetem a figyelmét. 13 hónaposan indult el magától és úgy megy, mint akit felhúztak. Totyog és nagyon élvezi! Most múlott 14 hónapos és nagyon sok mindent mond, utánozza a hangokat, mindent megért, amit mondunk neki, bár a hisztit néha levágja, ha valami nem úgy van, ahogy Ő szeretné. Nap mint nap új dolgokat fedez fel és jó részesülni az örömében vagy esetleg bánatában, de jó, hogy Ő és Apukája van nekem! Kitöltik minden egyes percemet. Igaz vannak napok, mikor egy kicsit mélypontra jut az ember, de ránézek Alexára és tudom, hogy még nagyon sok időt kell együtt töltenünk, ami jó és rossz is lesz egyaránt, de remélem megoldunk együtt mindent és csak a jóra fogunk emlékezni. (A cikket beküldte: lukigro)
|