|
|
Kategória: Egyebek az anyaságról Megváltoztam: anya lettemMindig is tudtam, hogy az ember megváltozik attól, hogy anya lesz, hiszen ez egy teljesen más szerepkör. De nem gondoltam, hogy a világra is teljesen másképp fogok nézni, amint megtudom, hogy valaki növekszik a pocakomban.Megváltoztak a témák, amikről beszélgettünk, már nem értettük úgy meg egymást, mint korábban, hiszen teljesen megváltozott minden korábbi dolog nagyságrendje. Igen, régen képes voltam azon problémázni, hogy a munkahelyemen valaki megitta az utolsó korty kávét és nem főzött le újat, vagy hogy fél óránként kijár bagózni, miközben én húzom helyette az igát. A mai szememmel ezek olyan aprónak tűnnek, mint egy mesebeli törpe kislábujjának körme alatti piszok. Hisz hogyan is hasonlítható ez ahhoz, hogy most a gyermekem egészségéért aggódom, vagy hogy a jövőjét próbálom megalapozni a mostani nevelési elveimmel? Sokszor gondolok arra, milyen apróságokra fecséreltem el az energiáimat korábban. Az a sok felesleges erő most jól jönne, hisz anya lettem, rengeteg kihívással, aggódnivalóval, minden nap új megoldásra váró problémával. A gyermektelen barátokkal nehézkes olykor a beszélgetés. Én próbálom elkerülni, hogy folyton a gyermekemről beszéljek, az ő problémáik pedig mérföldekre vannak tőlem. Bezzeg a játszótéren! Vadidegen anyukákkal szempillantás alatt megtaláljuk a közös hangot, hosszas eszmecserét folytatunk a napi rutinról, a pelenkázási taktikákról, etetésről, altatásról, meg mindenről, ami közben eszünkbe jut. :) Nehéz dolog elfogadni, hogy ez így alakul, de ellene tenni is szinte lehetetlennek tűnik. Hiszen valójában életünk nagy részét a kis jövevény tölti ki, vele kapcsolatosak a kalandjaink, élményeink. A világ is megváltozott. Az utcákat már kisgyermekes anyukaként mérem fel. Meglátom a nyitott villanyoszlopokat, a fedő nélküli aknákat, pillanatok alatt felmérem a környék veszélyforrásait, még akkor is, ha a kisfiam a gyerekkocsiban ül. Fura, korábban nem volt "szemem" erre, ez is valahogy kialakult bennem. Ha elindulunk valahová, jóelőre minden eshetőségre fel kell készülni, boszorkányos előrelátás szükségeltetik. Terhes barátnőm egyszer jót nevetett óriás hátizsákomon, mire én csak szelíden mosolyogtam arra gondolva: "Majd te is megtudod..." :) Szóval látó is lettem, "előrelátó", előre tervező. Muszáj minden eshetőségre felkészülni, ami csak felötlik az ember fejében, hisz így is marad rengeteg olyan, ami rémálmainkban sem jutna eszünkbe. "Gyorsan reagáló" lettem. Elkapom a gyereket, ha leesik a mászókáról, anélkül, hogy az agyam érintett lenne a projektben. Legalábbis utána csak kérdően nézek magamra, hogy ezt hogy csináltam? Mindemellett óriás káosz lett úrrá rajtam. Felaprózom magam a napi feladatok között, néha elfelejtve ezt-azt, néha egyszerűen "semmitteszek". Korábban jutott időm dolgokra, amiket meg akartam csinálni. Egy nap akár több mindent is teljesítettem a terveim közül. Mióta a kisfiammal itthon vagyok, a közhiedelemmel ellentétben, nem vagyok időmilliomos. Már megtanultam, hogy egy napra elég egyetlen apró célt is kitűzni és este lehet örülni, ha elmondhatom: teljesítettem. Óriási változásokat hoz az ember önmagával és a világgal való viszonyában, minden más színű, szagú és nagyságú. Szép az élet kisgyermekes anyukaként... és más. Teljesen más.
|