|
|
Minek az a fránya pelus?Szobatisztaságunk történetét szeretném megosztani veletek, függetlenül attól, hogy tudom nagyon sok anyuka meg fog szólni azért, amiről, jobban mondva amit írni fogok.Azért remélem lesz olyan is, aki egyetért majd velem, vagy esetleg olyan, aki cikkemnek köszönhetően kipróbálja majd, amit leírtam, és remélem, hogy hasonló sikerekben lesz majd része. Távol álljon tőlem, nem szeretnék én senkit megbántani, csak egyszerűen nem értem, hogy miért alakult ki ez a "ej, ráérünk arra még" szokás. Azt meg végképp nem hiszem, hogy a gyerekek 3 évesen még nem elég érettek a szobatisztasághoz. Véleményem szerint inkább kényelmesebb az anyukáknak elnapolni, elodázni. Pedig szerintem nagyon sok függ attól, hogy egyáltalán mikor kezdjük el gyermekünket a bilire szoktatni. Nem lehet elég korán! Az én lányom 7 hónaposan kapta első és eddig egyetlen bilijét. Még aznap este fürdés előtt rá is lett ültetve, nem ellenkezett, tetszett neki. Másnap amikor felébredt az volt az első, hogy levetkőztettem és ráültettem a bilire. Rögtön bele is pisilt és bele is kakált. Onnantól kezdve minden reggelt a bilin kezdtünk. Persze nem mindig volt eredmény, de legtöbbször igen. Ő tehát már egészen kicsinek megszokta, hogy ha ráül akkor lehet pisilni, kakilni. Nem egészen volt még másfél éves, amikor a nyári melegre való tekintettel levettem róla a pelust és bugyit kapott. Természetes, hogy bizony az első két napban jó párszor le kellett a bugyit cserélni. Ha már elég régóta száraz volt rajta a bugyi, akkor természetesen megpisiltettem. A harmadik napon már szólt, volt hogy utólag, hogy pisilt, de már tudta, hogy nem jó neki, ha a pisi végigfolyik a lábaszárán. Kb. 1 hét kellett ahhoz, hogy már nem igazán voltak becsurgások. Kb. 1 hónap múlva már a kakik is a bilibe mentek. Ekkor éjszakára biztonságból még volt pelus, de a déli alváshoz már nem. Mire a második életévét betöltötte, már éjszakára sem kellett. És ami a fő, a kislányom büszke volt arra, hogy őrajta már nincsen pelenka, és bizony mondogatta is fűnek-fának. Az összes szomszéd, de még a környékbeli boltosok is tudták már, hogy ő milyen ügyes és még meg is dícsérték. Sok türelem és sok-sok dícséret és még több kitartás kell ehhez, de úgy gondolom, minden abban rejlik, hogy mikor kezdjük el a gyermekünk bilire szoktatását. Ha elég korán, akkor számára ez természetes lesz és nem okoz neki stresszt a pelusmegvonás. Köszönöm, hogy elolvastátok az írásomat, és még egyszer szeretném megjegyezni, hogy nem állt szándékomban senkit megsérteni, hiszen tudom, hogy ez a dolog a legtöbb anyukát kényelmetlenül érinti. (A cikket beküldte: Nagynéedina)
|