|
|
Kategória: Egyebek az anyaságról Miről szól a kép?Nagyon sok születés-szülés történet van ezen a lapon. Amiben egyetértek veletek: a gyermek világrajötte egy igazi csoda! Nem egy emberé, valamennyiünké: enyém, tiéd és sokaké. Ebben az a szép és csodálatos, hogy ugyanazt az eseményt valamennyien úgy éljük meg, mint ami csak velünk eshet meg. Pedig, dehogy! Szerintem az új élet születése, a világ mindenség legnagyobb csodája.Na és az apás szülés! Nem korunk találmány, bármennyire is divatba jött napjainkban. Nem bizony! Már az 1700-as években a francia királyi udvarokban, a királynőnek az udvar szeme láttára kellett világra hozni gyermekét, bizonyítandó, hogy törvényes örököse címnek, rangnak. A köldökzsinórt addig nem vágták el, míg a király és az arra hivatott udvari méltóságok meg nem tekintették az anyát és gyermekét együtt. Bizony-bizony! Ezt a szokást a nemesség is átvette. Itt kezdődött az apás szülés. Hogy mást-mást jelentett az apa jelenléte akkor és most? Igen, mást! Hisz életünket az ismétlődés folyamatában azért minőségi változások is kísérik. Nagyon sok születés-szülés történet van ezen a lapon. Amiben egyetértek veletek: a gyermek világra jötte egy igazi csoda..! Nem egy emberé, valamennyiünké: enyém, tiéd és sokaké. Ebben az a szép és csodálatos, hogy ugyanazt az eseményt valamennyien úgy éljük meg, mint ami csak velünk eshet meg. Pedig, dehogy! Szerintem az új élet születése, a világ mindenség legnagyobb csodája. Bevallom őszintén, nem mindegyiket olvasom végig. A sok kórházi történet igazán nem érdekel, olyan, ahol igazi érzések megfogalmazásával találkoznék, kevés van. A feltett kép miatt tartozom némi magyarázattal. Két gyereket szültem, az elsőt 21, a másodikat 22 éves koromban. 164 cm magas, 54 kg-os nő voltam akkoriban. Gyerekkel együtt szülés előtt 56, illetve 58 kg-mot tettem ki. Koromra, súlyomra tekintettel, továbbá, hogy első gyerek és még csak nem is készülődik kibújni, befeküdtem a kórházba és injekcióval megindították a szülést. A műtőben arra lettem figyelmes, hogy valaki paskolja az arcom. Az injekció semmit nem csinált, elaludtam. A szemben lévő óra 12-t mutatott. Kis szünetekkel kaptam 3 injekciót, a másodikat már nem kértem volna, fájt mindenem, és fél kettőre megszületett a lányom, egy sötét hajú, kreol bőrű, 50 cm, 2,5 kg-os pici baba. A második gyerekem születése otthon kezdődött. Családi vacsorára készültünk, a férjemnek a 40. születésnapjára gyűltünk össze. Este 7 óra volt, elment a magzatvíz. Taxi - át a piroson, kórház, ügyelet le akarta állítani a szülést, hogy értesítsék a Tanár Urat. Ebből nem lett semmi, mert nem engedtem, szerintem, ha a gyerek jönni akar, jöjjön. Nem volt idő a borotválásra, beöltöztetésre, kicsit sáros lábamra húzták a fehér harisnyát és fél 9-re megszületett a fiam, egy kopasz, 58 cm-es, 2,5 kg súlyú, rémisztően csúnya baba. Életemben még ilyen csúnya gyereket nem láttam. Mi lett belőle? 192/85 méretű, sűrű, göndör hajú, kifejezetten sármos pasas. És jön a kép. Mikor a fiamat hazavittük a kórházból, lefektettük az ágyra, mellé tettük az egy éves nővérét és vártuk, mit csinál. Hát ezt! Mikor 30 évesek lettek, ezt a képet kapták ajándékba. Azt írtam rá: Itt döntöttetek. Ha az élet úgy hozza, hogy gondotok támad egymással, nézzetek a képre és öleljétek meg a másikat. Tudom ez a kép ódivatú, manapság a köldökzsinóros kép járja. Nekem ez gyönyörű emlék, őszinte, igaz érzést fejez ki. (A cikket beküldte: kneseva)
|