|
|
Kategória: Egyebek az anyaságról Mitől jó anya egy anya?Számtalan fórum és írás foglalkozik ezzel a kérdéssel. Miért? Talán mert minden anya felteszi magának legalább egyszer a kérdést: Jó anya vagyok? Jól csinálom? Rengeteg ismérve ismeretes a jó anyának, de ezek mind szubjektív ismérvek. Nem létezik egyetlen objektív igazság, hogy milyen egy jó anya, így ezt tőlem sem várhatja a kedves olvasó….Mielőtt neki álltam megírni ezt a cikket, megnéztem, milyen más írások keringnek e témában a világhálón. Egy fórum '7 ok, amiért tökéletes anya leszek' című írása akadt a kezembe. Az író összegyűjtött hét pontot, amik szerint ő a tökéletes anya már a várandóssága alatt. Az író kifigurázva bemutatja a magukat tökéletesnek tartókat. Ezek szerint attól tökéletes anya valaki, ha nem eszik semmi mérgező dolgot, azaz a terhességhez nem ajánlott élelmiszereket. Nem iszik egy csepp alkoholt sem és nem festi a haját. Kihajítana még a baba születése előtt mindenféle háziállatot, főként a kutyát és a macskát, mert azok veszélyt jelenthetnek a babára. Nem szexel a párjával és folyamatosan pihen, főként az első és második trimeszterben. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy a várandósság időszaka egy csodálatos időszak, amit a leendő anyukának elsősorban élveznie kell és szépen lassan lelkileg felkészülni az anyaságra, mint hivatásra. A kismamának ebben az időszakban meg kell tanulnia bizonyos dolgokról lemondani, amelyek károsak lehetnek a magzatra nézve. Utána kell néznie, olvasnia, érdeklődnie, hogy mi az, ami káros és mi sem. Sokszor ellentétes információkkal bombázzák e tekintetben a várandósokat. Egyesek állítják, hogy egyetlen csepp alkohol is káros, mások egy-egy pohár sört, vagy vörösbort kifejezetten jótékonynak tartanak. Ugyanígy van ez a szexszel, hajfestéssel, sporttal, pihenéssel és egyebekkel kapcsolatban. A várandós itt először szembesül azzal, a minden anyát érintő helyzettel, hogy a tömérdek egymásnak ellentmondó információból egy felelős döntést hozzon. Én őszintén hiszem azt, ha szeretem a pocaklakómat és később a babámat, gyermekemet és szívből az ő javát akarom és ezért adott esetben kész vagyok a lemondásokra, akkor ezzel a lelkülettel képes vagyok a babám számára és számomra a megfelelő döntést hozni. A szülés körül újra találkozunk olyan klisékkel, melyek szerint valaki rossz, más pedig jó anya. Sokan a császárosokat rossz, a természetes úton szülőket jó anyának titulálják. Majd jön a szoptatási mizéria. A társadalom egy jelentős része lesajnálja, mi több anti-anyának tartja a babájukat nem anyatejjel táplálókat. Véleményem szerint nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy kétségkívül az anyatej a legjobb táplálék egy csecsemő számára. Hiszem azt, hogy minden anyának törekednie kell arra, hogy a csecsemőjét anyatejjel és a lehető legjobb anyatejjel táplálja. Azaz mindent meg kell tennie a szoptatás sikeréért. Mindegy az, ha fáj az elején, sajnos mindenkinek fáj, bevérzik a bimbó stb., de küzdeni kell, mellre kell tenni a babát. Emellett fontos az anyatej minősége, azaz az, hogy mit fogyasztok azért, hogy jó legyen a tejem. Ne jusson káros anyag a babához és ne fájjon emiatt a pocija. Tanulmányok szólnak a szoptatás alatti táplálkozásról, de azért azt is tudnunk kell, hogy az sem szentírás és minden anyának magának kell kitapasztalnia, hogy neki mitől lesz több a teje, adott esetben mi bántja a babája pociját és mi nem. Egyeseknek sok mindenről kell lemondani a sikeres szoptatás érdekében, másnak alig valamiről. A legnagyobb igyekezet és jó szándék ellenére is vannak nők, akiknek különböző okok miatt nem sikerül a szoptatás. Lehet befelé hajló mellbimbó, kevés tej, a baba nem tud szopni, baba tejérzékenysége stb. Fontos, hogy a szoptatás nem anyasági kérdés! Hiszem azt, hogy nem attól lesz valaki jó anya, hogy ő szoptat, sőt még a baba sem attól fog jobban kötődni, hogy mellről eszi-e a tejet vagy sem. Mindent meg kell tenni a szoptatásért, de ésszerű kereteken belül. Ismerek anyát, aki majd beleőrült ebbe az egészbe. Alig volt teje, de a társadalom elvárásai és egyebek miatt elhitte, hogy csak akkor jó, ha szoptat. A babája egy hónapig éhezett és üvöltött. Ez az anyuka elhitte, hogy a tápszer az ördögtől van és ha ő ehhez nyúl, akkor rossz anya. Komolyan azt hisszük, hogy akinek megadatik a szoptatás képessége az jó anya és a másik, aki bár küzdött és nem sikerült az rossz anya? Néhányan azonnal felkapják a babát, ha sír, más csak 1-1 perccel később. Néhányan 4 hónapos kortól kezdik a hozzátáplálást, mások 6 hónapos kortól. Néhányan egy ágyban, mások egy szobában, megint mások másik szobában alszanak a babákkal. Egyesek hamarabb rábízzák gyermeküket nagyszülőkre, mások később. Egyesek hamar elkezdenek társasági életet élni a babával. mások később. Néhányan hamarabb bevezetik a baba étkezésébe az úgynevezett allergéneket (tojásfehérje, zeller, tej), mások félnek tőle és kerülik. Bizonyos anyák hamar adnak édességet a babájuknak, mások elkerülik. Egyesek kidobják a háziállatukat otthonról, mások mindent megtesznek, hogy a házi kedvenc és a baba kapcsolata zökkenőmentes legyen. (Bár a háziállat kérdés igencsak hosszú téma lenne számomra, ugyanis nem tartom lefogadhatónak egy állat kidobását pusztán a baba születése miatt). Sokan óvják az állni tanuló lurkót az elesésektől, mások hagyják, had tanuljon meg esni. Néhányan sok mindent megengednek, mások állandóan tiltanak. Néhányan teljesen baba biztossá teszik a lakást, mások csak néhány óvintézkedést tesznek. Vannak, akik számtalan méregdrága játékot vesznek, mások csak néhányat. Vannak, akik hordozzák a babákat, magukra kötik, mások inkább csak babakocsival közlekednek. Egyesek főznek a babáknak, mások kész üveges ételeket vesznek. Még sorolhatnék számtalan dolgot, de nem is ez a lényeg. Mindezek miatt egyeseket jó anyának, másokat rossz anyának tartunk. Valóban ezeken múlik? Nem hinném. Akkor mégis ki a jó anya? Nehéz kérdés. Talán az a jó anya, aki elsősorban szívből szereti a gyermekét és a javát akarja és ezért adott esetben kész a lemondásokra. Kész tájékozódni a babát érintő kérdésekben és a számtalan egymásnak ellentmondó információból a babáját, a családi hátterüket, körülményeiket, lehetőségeiket ismerve a legmegfelelőbb döntéseket meghozni. Nagyon fontos, hogy lehetőségeinkhez mérten a legtöbb időt töltsük a gyermekünkkel, hogy megismerjük őt, segítsük a személyiségének a kibontakozásában és fogadjuk el őt olyannak amilyen. Ahogy a babák is rendelkeznek már bizonyos személyiségjegyekkel, úgy mi anyák is. Van olyan anya, aki alaptermészeténél fogva türelmes, kreatív, jól főz, ismer sok gyerek dalt és mondókát, mások meg nem. Nem az adottságaink tesznek jobb anyává, hanem az, hogy folyamatosan törekszünk jobbak lenni. Mindig lesznek olyanok, akik jobbnak tartják magukat másoknál, mint a fent idézett cikkíró is. Én viszont hiszem azt, hogy szinte senki nem születik tökéletes anyának, de törekedhetünk rá, hogy azok legyünk. Mindaddig, amíg nem hisszük azt, hogy tökéletesek vagyunk, van miért küzdenünk és jó úton vagyunk afelé, hogy jó anyák legyünk. (A cikket beküldte: csibész25)
|