|
|
Kategória: Egyéb babás témák Nem minden "fogyatékosság" látható!Speciális nevelési igényű gyermek anyukája vagyok. Minden napom küzdelem, hogy működjön az életünk. Kérlek titeket, NE NEHEZÍTSÉTEK az ilyen szülők életét azzal, hogy kritizáltok, ítélkeztek, klisékkel és hülyeségekkel traktáltok minket! A legnagyobb segítség az lenne, ha nem hinnétek, hogy minden a mi hibánk!Sokat sírt. "Nem lehet az embernek kétszer mázlija és jól alvó gyereke." - gondoltam. "Biztos a hasa fáj." - mondogatták ismerősök - "Majd elmúlik." Elmúlt, bár nagyon sokáig tartott. Mások jöttek helyette. Pörgött, hamar mászott, járt, beszélt. 200%-ot követelt tőlem és belőlem. Rendkívül fárasztó volt és alig pihent meg, napközben ritkán aludt, éjszaka rendszeresen ébredt. Őszintén: kimerítő volt. Most is ilyen. Minden foglalkoztatja, de néha csak pillanatokra, aztán máris más érdekli. Belekezd mindenbe, csak azért, hogy egy perc múlva már másba fogjon. Az alap napi feladatok nehézséget okoznak neki, a rutinhoz, szabályokhoz nagyon nehezen alkalmazkodik. Most óvodás és már tudom: hiperaktív figyelemzavaros. Ez a probléma nem látható külsőleg. Ez szerencse is és átok is valahol. Hogy miért? Mert ha az emberek látnak egy down-kóros kisgyerekkel, akkor szánakoznak. Ha látnak egy szülőt egy ADHD-s, autista vagy spektrumzavaros kisgyerekkel, akkor ÍTÉLKEZNEK, mert "NEM TUD VISELKEDNI". De jó lenne felnyitni a sok korán ítélő, egysíkúan gondolkozó ember szemét! Egy szülő élete egy autista, vagy hiperaktív gyerekkel önmagában is elég nehéz. A mindennapok ugyan teli vannak örömmel is, de ugyanakkor szinte minden nap ugyanazokkal az idegesítő tényezőkkel, ugyanazokkal a problémákkal is, amik nem akarnak megoldódni. Persze tanácsból sosincs hiány. "Mi az, hogy nem tudtok normálisan készülődni az óvodába reggel? Alakíts ki rutint, meg fogja tanulni!" Igen, átlaggyerek megtanulja. De az én gyerekem NEM ÁTLAGGYEREK! Ettől még nem rosszabb, mint a többi, de más. És nehezebb vele minden apró feladat, nem olyan sima ügy, amit egy ilyen tanács meg tudna oldani! Én megküzdök a gyerekemmel és a gyerekemért. DE KÖNYÖRGÖM! LEGALÁBB NE NEHEZÍTSÉTEK MEG! Mondanék egy példát: Látsz egy kerekesszékes kisfiút. Felszólítanád arra, hogy pattanjon fel és járjon? Mondanád neki, hogy gyere pajtás, fuss egy kört, anyád nem mutatta meg, hogy kell? Ugye nem. Akkor kérlek, ha látsz egy átlagtól eltérően viselkedő gyereket, akkor gondolj a fenti példára! Attól, hogy ő nem látható hátrányokkal küzd, rajta nincs külső nyoma az ő "fogyatékosságának", még nincs jogod olyat követelni tőle, amire ő nem képes! Ne mondd neki, hogy álljon egy helyben a boltban a sorban! Ne mondd neki, hogy édesanyád nem nevelt meg! A legjobb, ha csendben maradsz és NEM ÍTÉLKEZEL! Bármikor hozhat olyan számodra a sors, hogy közelebbről is megismerkedsz ezzel a problémával. Tudok olyanról, ahol a tipikusan úton-útfélen beszólogatós nagymamának autista kisunokája született. Kezdetben a menyét, majd a fiát is vádolta, hogy elrontották a gyereket. Nem fogadta az a diagnózist, lehülyézte az orvosokat. Évek teltek el. Végül hónapokig nem láthatta az unokáját és akkor volt végre hajlandó kinyitni a szemét a tényekre és elgondolkodni, majd pedig tájékozódni a témában. Mérhetetlenül megbánta a korábbi viselkedését, az ítélkező hozzáállását. Kedves gyermeknevelésben tapasztaltak, rutinos anyukák és okoskodók! Kérlek, ne adjatok nekünk tanácsot olyanban, amit nem ismertek! Mi megtaláljuk azokat, akik hasonló cipőben járnak velünk és megértenek bennünket. Az olyan tanácsokkal, amiket tőletek kapunk, teli a padlásunk és a hócipőnk is. Körülbelül olyanok ezek a tanácsok, mint az elcsépelt közmondások, vagy a "minden rendbe jön" frázis. Kimondhatjátok, de semmire sem jók. Lehet, hogy ti jobban érzitek magatokat tőle, de mi csak rosszabbul. Kedves könnyen ítélkező járókelők! Nem minden az, aminek látszik. A földön fetrengő, síró kisgyerek nem biztos, hogy neveletlen, lehet például, hogy autista. Semmi jogotok kritizálni más szülőket, akikről semmit sem tudtok. Igaz, az könnyebb, mint a dolgok mögé nézni és megpróbálni megérteni egy szituációt, egy másik embert. Az a baj, hogy keveset tudtok ezekről a problémákról. Tájékozódjatok és olvassatok az autizmusról, az aspergerről, a hiperaktivitásról és a figyelemzavarról! Sajnos egyre több kisgyermeket érint és nincs kizárva, hogy a ti életetekben is előfordul olyan szituáció, amiben hasznotokra válnak majd ezek az ismeretek. (A cikket beküldte: adhdszülő)
|