|
|
Óvodában nyáron, kicsit másképp...Nagyon sok anyuka és apuka áll választás és döntés elé: hová tegye nyáron óvodás korú gyerkőcét?A mai világban nem tehetjük meg, hogy kivesszük az éves szabadságunkat, valószínűleg nem is engedné a munkaadónk. A nagyszülői segítség nem mindenhol adatik meg: vagy már nem él a Mama, Papa, vagy dolgozik. De ha el is vállalja az unokát, akkor sem várhatjuk el tőle, hogy a nyár 3 hónapján keresztül ő nevelje a csemetét. Így marad az óvoda. A biztonságot, társaságot, meleg ételt és törődést biztosító intézmény. Sajnos nem olyan jó, mint gondoltam. A városban lévő két óvoda összevonásra került, mivel kevesebb a gyerek, értelemszerűen spórolnak. A mi óvodánk az ügyeletes, így a környezetbeli változásokat nem kell elszenvedni, de sok minden mást igen! A másik oviból jöttek óvó nénik, akik kedvesek, rendesek, csak ne kelljen semmit csinálni! Ugyanez a munkamorál érvényes a mi ovink óvónőire, tisztelet a kivételnek! Reggel a gyerekek egy csoportszobában vannak két dajka felügyelete alatt, páran mégis kóvályognak az épületben. Amikor rákérdeztem, megjegyezték: a saját gyerekéről van szó. Tehát akkor nekik mindent szabad? Nyugodtan felgyújthatják az ovit, bárhol is vannak, mert nincsenek felügyelet alatt?! 40 fokos hőségben a gyerekek kint játszanak a tűző napon, az óvónők/dajkát pedig bent ülnek az árnyékban, esetleg a még hűvösebb épületben! És ha rákérdeztem: miért nem hűtik a gyerekeket (esetleg egy felfújható medencébe engedett 10 centis vízben pancsolva, vagy bent letusolni, mert a váltás ruha bent van a szekrénykében) csak forgatták a szemüket. Ami a legjobban felháborított: némely óvónő nem engedi a gyereket inni! Vagy elveszi tőle a teás üveget és magasba teszik, vagy nem tölti meg! Ebben a melegben itatni kell a kicsiket, nem eltiltani az ivástól! Éppen csak annyira vannak bent a dajkák és óvónők, hogy megőrizzék a gyereket és közéjük állnak, ha agyon akarják csapni egymást! Bár már arra is volt példa, hogy egy - a társaihoz képest jóval nagyobb - kislány sorra verte a kicsiket és az óvónő csak keresztbe tett kézzel ült. Lassan már ott tartunk, hogy a fiam nem szeret oviba járni, pedig pár héttel ezelőtt azzal dicsekedtem: nem akar itthon maradni, inkább megy oviba! Na, ez most teljesen megfordult! Van pár nagyon kedves óvó néni, aki szeretettel várja a gyerekeket reggel. Olyankor jól telik a nap, csinálnak valami érdekeset, törődnek velük. A kicsik is érzik, ki az, aki szereti és ki az, aki csak elviseli/felügyeli őket. Már alig várom, hogy végre szeptember legyen, hogy minden visszaálljon a megszokott menetrendhez. Így még van egy hónapunk ebből a borzalomból, amit a gyerek nap mint nap él meg és utálattal megy be a biztonságot nyújtó falak közé. (A cikket beküldte: dus)
|