Kategória: Egyéb babás témák

Séta "A közöny ellen - egy jobb világért!"

Ez a cikk az ’Újdonsült anyukák’ topicba írt hozzászólásaimból született és az elkeseredésemből, hogy milyenné vált a világ. Illetve, hogy milyenné tettük…

Lehet, hogy rossz helyeken járok, de nekem rengeteg a rossz tapasztalatom a pocakosokat, kismamákat, időseket érő felháborító bánásmódról, figyelmetlenségről.


Valamit tenni kell ezzel a világgal!
Elmesélek egy tegnapi esetet:

KisCsengénkkel elmentünk nőciskedni, vásárolni, nézelődni... Miután ugye Neki vettem vagy egy tonna ruhát gondoltam nézek valamit magamnak is: cipőboltba be. Egy Apuci próbált (volna) cipőt, aki 4,5 hónapos kisfiával volt. Mint később kiderült azért jöttek el ketten, hogy Anya tudjon pihenni egy kicsit (még egy áldott ember és még egy szerencsés nő).
A lényeg: a gyerek ugye már türelmetlenkedett, nyűgösködött a babakocsiban, szegény Apa elfelejtette kicsomagolni a takaróból is ráadásul... Mivel én már végeztem a nézelődéssel - mert ugye magamnak csak nézelődök, a gyereknek vásárolok - és láttam Apucinak egyre jobban gyöngyözik a homloka a gyereksírás miatt, gondoltam segítek. (Az úttörő ahol tud...) Mondtam neki, hogy tologatom addig a kisfiát (ott a boltban, Apuci szeme előtt), amíg ő cipőt próbál(kozik)... És a pasi sokkot kapott a meglepetéstől! Aztán persze hálásan elfogadta a felajánlott segítséget.

Lehet, hogy rossz helyeken járok, de nekem rengeteg a rossz tapasztalatom a pocakosokat, kismamákat, időseket érő felháborító bánásmódról, figyelmetlenségről. Esténként, amikor Apának elmesélem ezeket, jól felhúzza rajta magát! Látja a diákjait, a véleménye lesújtó, szerinte ez egyre rosszabb lesz... :-( De tenni... nos, csak Mi tudunk ellene: egy kis figyelemfelkeltő sétával(?) és - ez a legfontosabb hosszútávon - gyermekeink helyes nevelésével.

Odáig jutottunk, hogy az a szokatlan, a meglepő, a furcsa, ha valaki "normális", segít. Szomorú egy világ ez, hiába van tele szépséggel! Legalább Mi, akik hasonló nehézségekkel küzdünk, segítsünk egymáson, vagy legalább ne menjünk el egymás mellett! Lépten-nyomon annyi emberrel találkozunk, aki nem hogy segítene, de például képes még az ajtót is BECSUKNI a babakocsi előtt. (Így jártam a postán 2 hete!)
Ragaszkodom ahhoz a véleményemhez, hogy ezen a helyzeten a nők és leginkább a kisgyerekesek tudnak segíteni: mert a nők érzékenyebbek az ilyen helyzetekre + példát mutatnak a következő nemzedékeknek.

Én egy jobb világot akarok a gyermekeimnek! Ahol az a furcsa, aki ELDOBJA a szemetet, nem az, aki ezt szóvá teszi! ...és ez az egyes embereken múlik, mert nincs olyan, hogy „mindenki más” és én... Hanem egyes emberek vannak. A MINDENKI is mind-mind egy-egy ember... és ha ők mind-mind egyenként tennének valamit a jobb világunkért, akkor egy csapásra, egyik napról a másikra lenne ez a világ tényleg jobb, szebb, ...egyszerűen élhetőbb.
A tömeg, az "áltag ember" Mi vagyunk! Ha mindannyian csak egy kicsit figyelünk oda arra, hogyan viszonyulunk az emberekhez máris elértük a változást. Szerintem!

Ezen a portálon vagyunk regisztrálva közel 29ezren... ez már egy jó nagy tömeg ahhoz, hogy egy ilyen - szerintem nemes – kezdeményezés hatásos, hatékony legyen... Utópia, ugye. De én azért szeretem! :-)

Legyen egy nyári "spontán" Hoxa-piknikünk: egy kellemes délelőtt, találkozunk valahol egy parkban és sétálunk egyet. A "dolgunk" csak annyi, hogy eltöltsünk egy kellemes (fél)napot együtt – babák, mamák, nagymamák, barátnők és természetesen férjek, barátok - megmutassuk, hogy nem tetszik így a világ, hallassuk – így némán - a hangunkat, hívjuk fel a figyelmet a figyelmetlenségre, a közönyre.
Álmodjunk nagyot! Aztán kis lépésenként érjük el az álmunk... Nem egyszerre kell a világot kifordítani a sarkából, de a magunk szerény eszközeivel tehetünk egy apró lépést a változásért. Aztán félévente, negyedévente megismételhetjük a közös sétát, más városban vagy párhuzamosan több városban. Tele vagyok ötletekkel. Nem hagyom magam! Lesz ez a világ még jobb is! :-)) Hogy miért? Mert úgy döntöttem, hogy jobbá teszem!

Apa támogatja az ötletem, de azt mondja, hogy másokra - sajnos - ne számítsak... De tudjátok mit??? Igenis fogok! Bízok magamban és bízok abban, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel és hogy mások is felvállalják ezt a véleményüket! A Te dolgod, kedves olvasó, hogy állj mellém és sétálj velem, ha egyetértesz. Tudom ez utópisztikus és – talán - demagóg, de hátha a gyermekeinek már az lesz természetes, hogy figyelnek egymásra, önzetlenül, érdek nélkül segítenek... Vagy nagyon naiv vagyok???

Javaslatom: Találkozzunk Budapesten a Városligetben a tónál, 2007. június 9-én délelőtt 10-kor.
Ha vidéken – a saját városotokban - Ti is szeretnétek hasonlót, akkor a fórumban lehet tisztázni a helyszíneket. (Próbáljatok olyan helyszínt választani, ami autóval és tömegközlekedéssel egyaránt könnyen megközelíthető és beton vagy aszfalt járda van, hogy babakocsival és totyogókkal is könnyedén lehessen sétálni.)
Remélem találkozunk! Illetve: TALÁLKOZZUNK!
(A cikket beküldte: Mágika75)



Apák napja
Apa is csak egy van, mégis elfeledkezünk róluk olykor és nem ünnepeljük meg őket külön napon, mint az édesanyákat. Pedig minden júniusban a harmadik vasárnap az APÁK NAPJA! »

A szoptatásról
Két gyermeket szültem, így engem sem kerülhetett el a "szoptatni minden áron" hisztéria. Nem tudom szó nélkül hagyni ezt az erőszakot, ami egy amúgy természetes ösztön használatára szólítana fel, de azt hiszem, lassan túllő minden célon. Minden kismama álma, hogy... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.