|
|
Szobatisztaság - pofonegyszerű vagy folyamatos küzdelem?A legtöbb Anyuka rémálma a szobatisztaságra nevelés. Ha egy gyermekes társaságba pottyannak, előbb-utóbb felmerül a kérdés: vajon a tiéd szobatiszta-e már? Ilyenkor vagy rávágjuk azonnal, igen, persze (közben imádkozunk, hogy ne bukjunk le) vagy bevalljuk, nem, még nem az, de rajta vagyunk az ügyön. Szerencsés az, aki el tudja magáról mondani, hogy gyermeke viszonylag korán szobatiszta lett.A mai korkövetelmények két-három éves korra teszik az ideális szobatisztaságra nevelést, de egyáltalán nem ritka a négy éves kor sem. Azt, hogy ki mi módon kezdi el a szoktatást, tulajdonképpen az határozza meg mit hozott otthonról és a környezetéből. Vannak, akik a kitartó kérdezésekre esküsznek, vannak, akik a ma oly divatos zenés mesefilmek segítségét veszik igénybe, számos helyen még mindig dívik az a szokás, hogy egyszerűen leveszik a gyermekről nappalra a pelenkát és szem előtt hagyják a bilit, mondván: majdcsak ráérez az ízére. Ez nyáron a legalkalmasabb, a gyerekek amúgy is szeretnek meztelenkedni. Ilyenkor lehet játékosan is megközelíteni a dolgot, például locsoljuk meg a virágokat felszólítással. Innen szinte egy lépés a bili. Bármelyik módszert is alkalmazza valaki, vannak bizonyos szabályok, amiket a gyermek lelki békéje miatt igenis be kell tartani. Az első ilyen szabály, hogy soha ne kössük szankciókhoz a bilibe pordukálás elmaradását, ha nem sikerül, majd sikerül holnap. Ezért a gyermeket büntetni nem szabad! Sőt! Egyenesen tilos! Nem szabad megalázni, ha bepisil vagy bekakil, főleg nagyobb gyerekeknél, pont az ellenkezőjét érhetjük el, a megalázástól való félelem, szorongást idézhet elő, ami egyenes út a bepisiléshez. Az ágytisztaság általában később következik be, mint a szobatisztaság, ezért éjjelente ne keltegessük fel a gyermeket, hogy most gyerünk pisilni, gondoljunk arra, hogy nekünk milyen rossz a legszebb álmunkból felkelni, nemhogy egy fejlődő szervezetnek. Ne hasonlítgassuk össze a szomszéd gyerekkel, minden gyermek saját bioritmussal rendelkezik, ez is csak szorongást vált ki belőle és a folyamatos megfelelési kényszer rengeteget árt a gyermeknek. Összegezve tehát, a tiltás és követelőzés itt sem segít. Mik azok a lehetőségek, amik mégis számításba jöhetnek? Játékossá tenni a dolgot, egy képeskönyvet adni a kézbe bilire ültetés közben, aminek akár a bilizés a témája, esetleg egy tollat és füzetet, amibe kedvére firkálhat (jusson csak eszünkbe, mi felnőttek is előszeretettel trónolunk a z illemhelyen újságot olvasva vagy keresztrejtvényt fejtve). Érdemes a játékokba belevonni a biliztetést, ha van babája a gyermeknek, akkor fogjuk a babát és ültessük a bilire, hogy Lujza baba most pisil, a csöppségek legtöbbször utánoznak. Ebből kiindulva hasznos az is, ha megfigyelhetik a mi szokásainkat. Ebben a korban még nem a szégyenlősséget kell bennük kialakítani, hanem a kíváncsiságot kielégíteni. Ha látja, hogy apa pisil, vagy anya pisil előbb-utóbb ő is ezt szeretné tenni. Egy –egy produkciót lehet jutalmazni is, de többet ér egy hangos dicséret, mint egy új autó a gyűjteménybe. Túlzásokba itt sem szabad esni! Legyünk türelemmel gyermekeink felé, minden esetben, hiszen eredményeket csak így érhetünk el. (A cikket beküldte: pi)
|