Szülés utáni napok

Kisfiam, Bence Richárd császármetszéssel látta meg a napvilágot, 2000. június 1-én, 9:39-kor. Nem sírt fel azonnal, két perc kellett, hogy magához térjen, amit később a 4X-es köldökzsinór tekeredéssel magyaráztak. Ám én abban a pillanatban még nem tudtam erről semmit. Egyetlen percre láttuk csak a műtőben a babánkat, aztán rögtön elvitték, és az őrzőbe is csak pár percre hozták vissza. Akkor, megmondom őszintén, nem is tudtam még, hogy ez lehetett volna másképp is, hogy akár órákat is együtt tölthetett volna új kis családunk.

A cikk előző része

Az őrzőbe úgy jöhetett be a férjem, hogy az orvosom már jól ismert, tudta, nehezen viselem majd a mozdulatlan fekvést, ha a párom nem lehet velem. Szerencsére az ott lévő nővérke nagyon aranyos volt, s a császáron részt vevő orvosok közül is többen bejöttek megnézni. Mivel a vizeletem nem nagyon gyűlt a tasakba, megkérdezték, mióta nem ihattam. Kiderült, fél nappal korábban (!) kezdtek koplaltatni és nem itatni a terhességi patológián. Az aneszteziológus rögtön mondta a páromnak, hogy ha délután jön vissza, már hozhat 2 dl-es gyümölcsleveket is, hogy valami kis kalória is jusson a szervezetembe, ne csak víz. Délután kettőkor a nővérke teljesen meg volt lepődve, hogy meg tudtam emelni a csípőmet a lepedőcseréhez. Este tízkor pedig a saját lábamon mentem le a lifttel (!) az alattunk lévő szülészetre. Az éjszaka pokoli volt, ahogy felmásztam a kapaszkodó nélküli igen magas ágyra, úgy maradtam reggelig, mert nem tudtam megmozdulni. Hajnalban bekiáltott az osztályos nővér, hogy tegyük be a lázmérőt, de ha nincs szobatársam, nem tudok felnyúlni a polcig egyedül. A második kellemetlen élmény akkor ért, amikor a nővérke megjelent egy fecskendővel, és azt mondta, álljak fel. A kínok kínját álltam ki, amikor a hasamba szúrta az injekciót. Később kiderült, hogy ez a trombózis megelőző készítmény vállba vagy combba is adható! Alig vártam az első etetést, de csalódnom kellett. Szobatársam kislányát behozták, de az én pici fiamat nem. Mikor rákérdeztem, annyit mondott a csecsemős, hogy gond volt a gyerekkel, majd kérdezzem nyolc óra után a gyerekorvost. Negyed hat volt!!Úgy járkáltam, mint a ketrecbe zárt oroszlán. A babám a folyosó másik oldalán volt, kilométereknek tűnt számomra a távolság, de nekivágtam. Sikerült beszélnem a doktornővel, aki megnyugtatott, hogy valóban volt egy kis gond a baba légzésével, de már minden rendben van, megnézhetem, és hamarosan átkerül az én oldalamra. Bence egy kis üveges szobában volt, távol a többi babától,egyedül. Felemeltem a pólyába bugyolált kis testét, és kitört belőlem a sírás. Hosszú percekig csak szorítottam magamhoz. Közben megjött a párom is, akivel már reggel sikerült beszélnem, ő is nagyon aggódott. A következő etetésre kihozták Bencét is. Semmi tejem nem volt, hiába próbáltam mellre tenni, kétségbeesve nézett rám, majd sírt és sírt. Kértem a nővért, segítsenek, azt mondta, hogy amióta ő a pályán van, gyerek még nem halt éhen! A szobatársamnak annyi teje volt, hogy az egész osztályt elláthatta volna, de ő is csak nézett rám. Csalódott és elkeseredett voltam. Este ugyanez a jelenet ismétlődött meg. Másnap délelőtt bejött a vezető védőnő, végignézett rajtam, és kioktatott, hogy zsíros húsok, és a rokonok által behordott disznótoros helyett inkább teázzak, akkor lesz tejem is. Tudni kell, hogy olyan megviselt volt a gyomrom a császár után-ami nem is csoda nagy súlyú nőnél-hogy naponta egy-másfél zsemlénél több nem ment le. Amit hoztak a rokonok, a férjem érintetlenül hordta haza. Végül ő vett nekem tejtermelő herbateát, ami nagyon jó volt ízre is.
Éjszaka megszánt az éjszakás csecsemős nővér, és behívott, etessem meg üvegből a kisfiamat. Nem evett,de forró volt. Már 39 fok volt majdnem a láza, a súlya 30 dkg-ot esett két nap alatt, az éjszakás gyerekorvos megállapította, hogy elkezdett a gyerek kiszáradni. Antibiotikumot kapott, minden percben reszkettünk érte. Én a kórházban, a párom odahaza.
Másnap a délutáni pihenőből úgy ébredtem, mintha két görögdinnye lenne a pólóm alatt, Első nekifutásra 2 dl sárga tejet fejtem le. Ám a kisfiam akkor már úgy hozzászokott a cumisüveghez, hogy nem kellett neki a cici. Mivel a gyerekorvos ismerősünk volt, elrendelte a csecsemősöknél, hogy az általunk bevitt cumisüveget mindig főzzék ki, és én minden etetéskor bementem az újszülött osztályra, és ott etettem meg üvegből a babámat. Így sikerült elérnünk, hogy hatodik napon 3300 grammal jöttünk haza a kórházból. Szerencsére a születés utáni napok ijedtségének nyoma sem maradt, Bence szépen fejlődött, egyáltalán nem beteges. MA már első osztályos, végtelenül okos, imádni való kis fickó.

(A cikket beküldte: siti)

Egy törékeny baba és az első nehéz hetek története
Májusban megváltozott az életünk, egyik napról a másikra. Sajnos Bence 32 hétre született. Két hét kórház után végre hazamehettünk. Nagyon boldog voltam, hiszen kaptam az élettől egy gyönyörű kis manót, ráadásul szülinapom is volt. Kell ettől szebb ajándék? »

Voltam anya szülés nélkül és leszek szüléssel is
Történetem 4 éve kezdődött, megismertem egy gyermekét egyedül nevelő apukát. Akkori fejemmel nem is gondoltam, hogy egy gyermeket én fogok nevelni. A sors mást hozott, de senki sem bánja, hogy így alakult. »