|
|
Kategória: Anyai bánatok Vannak napok..."Vannak dogok, miket mindig elfelejtek,és vannak dolgok, mikre mindig emlékezem. Vannak dogok, miket örökre felednék, és vannak dolgok, miket újra kezdenék. (...) Vannak dolgok, ha tetszik, hát megveheted, és vannak dogok, a fiókba elteheted. Vannak dolgok, leírhatod egy lapra, és vannak dolgok, mikkel nem jutsz ötről hatra." Ez a régi Első Emelet dalszöveg jutott eszembe, mikor így kezdtem el írni: Nem tudom, miért pont ma? Nem tudom, mi hozta felszínre? Talán egy álom? Egy gondolat? Egy kép? Nem tudom, miért, minek a hatására, de megérkezik és eluralkodik mindenemen. A testemen, a lelkemen… Nem akarom, de hagyom. Ha jön, és nem történik semmi, ami elűzné, velem marad egész nap. Uralkodik rajtam, elfoglalja minden gondolat helyét. Ilyenkor minden más értelmét veszti. Nem érdekel sem tér, sem idő, sem az, hogy otthon vagyok-e, vagy a munkahelyemen. Csak a gondolatok, emlékképek, mik táplálják hívatlan vendégemet - ezt az "ÉRZÉST". Van, hogy annyira hiányzik nekem Valaki, hogy már fáj. Ki szeretném vágni egy fotóról, hogy újra itt legyen velem. Csak miattam. Nem fontos, hogy Ő mit szeretne... Az sem fontos, hogy lehetséges-e? Csak legyen velem, bújjon hozzám, érezzem az illatát, csak egyetlen percre még!!! Önző kérés. Lehetetlen. Itt, a földi létben legalábbis az, mert meghalt. Tudom, hogy Ő már nem lehet többé velem, legalábbis abban a minőségben, melyben ezen földi létben osztoztunk: Nem! Ő, aki továbbment az angyalokhoz, nem lesz a kislányom többé. Ő, már messze jár. De én még itt vagyok! És újra vannak álmaim, céljaim... vágyaim. Akkor azt kértem, soha többé ne szülessen másik gyermekem. Ha Ő nem lehet velem, más sem kell! Az eltelt évek alatt hosszú utat jártam be. Megváltozott az életem, a körülményeim és a gondolkodásmódom is. Újra van, aki értelmet adott a mindennapjaimnak, az újrakezdéshez. Megváltozott bennem valami. Szeretném, ha újra gyermekem születhetne. Nem azért, mert enyhült volna a hiánya, nem azért, hogy Őt pótolja, hiszen Őt nem pótolhatja senki! Magam miatt… az élet értelme miatt. Karácsony ünnepe közeleg - már a negyedik lesz Nélküle. Fájni fog megint... mint ahogy azóta minden nap fáj "valahogy", hiszen nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék Rá - aki valaha a Világot, a földi boldogságot jelentette!!! De hiszem, hogy hamarosan lesz még valaki, aki engem választ, és Ő lesz új életem értelme, és az mondja majd nekem: Anya! "Eljön odafentről, valahonnan, hol a csillag jár, hiszem én, angyali jövevény ő és itt köztünk dolga van." /Csepregi Éva dalszövege/ (A cikket beküldte: A&...a)
|