|
|
"Anyának lenni szuper dolog" azaz a szülés utáni első pár hét tapasztalataKislány korunk óta készülünk az anyává válásra. Babáinkat babusgatjuk, tesó(i)nk fölött anyáskodunk, elérzékenyülünk, ha kisbabát látunk és nem álljuk meg, hogy meg ne dögönyöznénk...Elérkezik az idő, amikor vágyódásunkat kisbabánk megérkezése koronázza, boldogok vagyunk... majd hazamegyünk a kórházból és rájövünk, hogy vannak bizony dolgok, amit soha nem mondott senki el nekünk. A saját tapasztalataimat szeretném megosztani az első időkről, főleg a szopizásról, teljesen őszintén. A vajúdás öt óra volt, majd 40 perc szülés. A férjem végig bent volt és segített a maga módján. Leendő anyukáknak mondom, hogy a málnalevéltea napi egy csésze lerövidíti a vajúdást. Nálam bejött! Szülés után kislányomat rögtön mellre raktam. Hárman együtt lehettünk kb. másfél órát. Fenékig tömör gyönyör! Nincs ehhez fogható! Mivel este szültem, reggelig nem tudtam egy szemhunyásnyit sem aludni. Alig vártam, hogy láthassam lányomat. Életem első kórházi élménye nem volt megrázó. Segítőkész volt mindenki, én meg próbáltam szoptatni, amikor már tehettem. Nem mindig sikeresen. Nagy méretekkel lévén megáldva, nem mindig volt zökkenőmentes a szopizás. Sajnos besárgultunk, így szegénykébe tömtem a cukros vizet is. Éjszaka nálam volt, hogy etethessem, alig aludtam egy-két órát, de nagyon boldog voltam. Hazamehettünk. Hurrá! Hazaérve egy kicsit megrémültem. Feszült voltam és ideges. Persze tudtam, hogy nem szabad az lennem, de mégis...Vettünk szopipárnát, hogy könnyebben menjen a szoptatás. Minden lélegzetvételét lestem. Majd leállt a szívem, mikor megszólalt a légzésfigyelő, pedig csak mélyen aludt szegénykém. Felkiáltottam, ő meg összerezzent. Minden idegesített a házban. Ha volt sapka, az volt a baj, ha nem, akkor az... Fáradtnak éreztem magam..és rossz volt a közérzetem mert mind a két mellem nagyon ki volt sebesedve. Hiába kentem bármivel. Kislányom lassan szopott és a bimbó mérete, meg az udvar miatt nem tudta mindig jól bevenni. Sárgasága miatt mindig belealudt. Közben nekem annyira fájt a mellem... Másfél órákat ettünk. Hiába költögettem tízféleképpen, belealudt. Éjszaka én is alig tudtam ébren maradni, nemhogy őt is költögessem. Ettünk, belealudt, leraktam, elkezdett sírni, vissza az egészet... Szörnyű volt. Nem értettem, hogy mi olyan veszett jó a szoptatásban. A babának igen, no de a mamának..... Annyira kisebesedtem, hogy sírtam mikor szopizni kezdett.Ha jól vette be, akkor rövid időn belül kiengedte a szájából. Volt úgy, hogy tíz percet próbálkoztam a jó bevétellel, már mindketten sírtunk. Sírva hívtam fel a LLL-t, három alkalommal is próbálkoztam öt-hat tanácsadónál, de hasztalan. Értem, hogy ők is anyukák, akik nem érnek rá. Nem haragszom rájuk, de így alakult. Mindenképp szoptatni akartam. El sem tudtam képzelni, hogy ne azt tegyem. A húgom mind a két gyerekét több mint egy éven keresztül szoptatta, majd én is tutira ezt teszem.... A védőnéni a bimbóvédőt ajánlotta és csak fél óra szopást. Ezzel ment ahogy... valamivel jobb volt... de azt láttam rajta, hogy nem boldog. Elkezdtük minden kaja után mérni, keveseket evett. A negyedik héten csak 30 grammot gyarapodott. A doktornéni meghúzta a vészcsengőt: először etessem mellből, utána fejés és adjam neki cumiból. Négy nap alatt megette az összes lefagyasztott tejmennyiséget, és nem volt elég a sajátom. Egy hét után már nem akart szopni, csak cumiból enni. Kétszer annyit gyarapodott, több mint egy fél kilót hetente. Nyik-nyik-nyik-nyik, ez volt az alaphang nálunk, ugyanis naponta hatszor, majd ötször fejtem kézipumpával. Hajnali négykor és éjfélkor is. Csak négy-öt órákat aludtam, fáradt voltam, de láttam, hogy lányom most már boldog baba. Első este zokogtam, amikor tápot kellett neki adnom, mert "nem vagyok jó, anya, nem tudom kielégíteni ez irányú szükségletét!". A férjem már teljesen kivolt tőlem. "Anyatej kontra tápszer" cikkek és hasonló anyagok azt sugallják, hogy megvonod gyerekedtől a legjobbat, ha nem szoptatsz. Ugye senki nem akarja ezt. Kb. ilyen szinten. Én meg nagyon akartam szoptatni... Azóta tudom, hogy vannak utazó szoptatási tanácsadók, akik kijönnek házhoz és segítenek. Majd a második gyerkőcnél, ha kell... 12 hétig fejtem, amíg volt még tejem. Lányom 16 hetes koráig. Azóta csak tápszer és most már hozzátáplálás. Tápszerrel az etetés meghitt, nyugodt, nem mint mikor nyúztuk egymást hosszú perceken keresztül, hogy hogyan jusson hozzá az anyatejhez. Békés, mosolygós baba Panni lányom. Senki sem rossz anya, ha mégsem tud szoptatni. Ranschburg Jenő említi a "Szülők könyvében", hogy ő fontosabbnak tartja a kiegyensúlyozottságot és békét az anyatejnél. Most már én is. Habár mindent meg fogok próbálni a második gyerkőcnél, hogy többet szoptathassam...talán most már egy kicsit tapasztaltabban. (A cikket beküldte: dolores)
|