|
|
Azt mondják, az anyatej nagyon fontos…Mindenki, mindenhol azt hangoztatja, hogy mennyire fontos és meghatározó a baba számára az anyatej, mely tele van vitaminokkal, és nincs annál jobb, táplálóbb.Cikkem arról szól, mikor nem hagyják, hogy segítsünk, hogy ez a „szabály” teljesüljön. Ő abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy 37. hétre indult el a babája magától, de végül segíteni kellett nekik. Tudjuk, hogy abban az időben szülni, megszületni még nagyon korai. Hiszen a kisbabának minden nap, és hét még szükséges ahhoz, hogy teljesen alkalmazkodni tudjon a kinti élethez. Nem okoskodom, hiszen ezt minden anyuka tudja. Tehát koraszülött baba volt, kék fény alá is kellett tenni egy pár órát. Másnap hozták először a lánynak, valamikor délelőtt azt hiszem. Szegény lánynak nem volt könnyű felkelni, de ő is nagyon szerette volna látni a kisfiát. Mikor behozták, megpróbálta cicire tenni a kicsit, de nem sikerült. A kisfiúnak ugyanis nem indult még be ez a reflex, és a szája is kicsi volt, így eleve be sem tudta kapni a cicibimbót. Emlékszem, nagyon sokat szenvedtek, mind anyuka, mind kisfia. Nekem, akinek már másnap rengeteg tejem volt, rossz volt látni, hogy nekik nem megy. Nagyon sokszor jött a csecsemős nővér, ő is igyekezett segíteni, bár (tapasztalat) nem valami kellemes érzés volt. A lány nem akarta, hogy teáztassák a babáját, de nem volt más lehetőség. A kicsi gyomra ugyanis a tápszert sem fogadta el. Rengeteg próbálkozás után, mellbimbóvédővel sikerült pár csepp előtej kiszopizása, de én hiszem, hogy nem volt elég. Persze a csecsemős nővér szerint az is rengeteget számít. Én azonban hallottam, ahogy a kisfiú éhesen sír a kis gurulós kosarában. Nekik a második, nekem a harmadik napom volt a kórházban, mikor egyszer csak kora délután megkérdeztem a szobatársnőmet, hogy elfogadná-e, ha adnék nekik tejet. Nekem nagyon sok volt, több is, mint amennyit Joci megevett, örökké foltos volt a hálóingem és csepegett a tej. Hiába kértem el a kórházi fejőt és fejtem le, folyamatosan több és több termelődött. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen örültem neki, hogy sok a plusz és még a kisfiam is jóllakik vele. DE. És itt a nagy de. Éjszakára nem vették már be. Így örökké kiöntötték a lefolyóba. Azt hittem, idegbajt kapok. No igen, a lány elfogadta volna. Meg is beszéltük, hogy lefejek egy adagot, ugyanis cumisüvegből nehezen ugyan, de evett a babája. Azonban nagyon becsületesek akartunk lenni és a csajszi mondta a csecsemősnek, mikor legközelebb jött, hogy én szívesen adnék tejet, hogy a baba jóllakjon, és ne teával tömjék örökké, vagy cukros löttyel. Na erre megkaptuk ám a magunkét. Szerintem még a folyosó végén is hallották mások, ahogyan velünk veszekedett. Megmondta, hogy ne merjük ezt megtenni. Merthogy nem bizalmi kérdés, és hiába hisszük el egymásról, hogy egészségesek vagyunk, engem mindenképpen ki kellene vizsgálni. Mintha tőrt böktek volna a szívembe és megforgatták volna párszor. De legalább ilyen érzés volt a szobatársamnak is. Az én tejemet elpazarolták, az ő gyereke meg gyakorlatilag éhezett. Iszonyú rossz érzés volt még egy napig hallgatni, ahogyan a baba sír, mert folyton éhes. Az anyukának pedig továbbra is alig volt valami pár cseppecske. Azóta is sűrűn eszembe jutnak, hogy vajon időben megoldódott-e a problémájuk, beindult-e a lány teje, szépen felhízott-e a kisfiú. Sajnos soha nem fogom megtudni. Folyton lelkiismeret furdalásom van, amiért nem szegtem meg a nővér „parancsát”. Nem érzem, hogy szégyen lett volna másnak is adni a tejemből. Nem érzem úgy, hogy bármilyen betegséget adhattam volna, hiszen makkegészséges vagyok, alig vagyok évente egyszer-kétszer beteg, soha életemben nem dohányoztam, nem drogoztam, alkoholt is kis mennyiségben ünnepekkor HA iszok, mert még azt sem mindig. A bátyámnak is volt tejtestvére (anyukám volt az, aki adta a tejet), és pedig anyukám már vagy 30 éve dohányzik, ha nem több, és nekik mégsem lett megtiltva. Cikkemmel csak arra szeretnék rávilágítani, hogy amikor csak van lehetőségünk segíteni másokon, akkor azt tegyük meg. Bátran, és szívből. Én ezt szerettem volna. De nem engedték. Elpazarolták a gyermek számára vitamindús táplálékot. (A cikket beküldte: Kriszti1212)
|