|
|
TanárverésAz egyik legfelzaklatóbb hír volt, hogy fizikaórán egy 17 éves diák megrúgta és megütötte tanárát. Sajnos az eset nem egyedi, hasonló hírek szinte havonta kapnak szárnyra. Kisiskolások verték meg a tanárnőjüket, vagy épp a diák szülei estek neki a tanárnak, vagy igazgatónak.A mostani eset nagy port vert föl, mivel a tanárverést egyenes adásban láthattuk. A politika sem hagyhatta szó nélkül, és politikusaink kezdeményezték a kellemetlen helyzet azonnali megoldását. Az iskolákban nagyobb hangsúlyt fektessenek az erkölcsi nevelésre, és minden intézménybe legyen iskolapszichológus. Az idős tanár bántalmazása nyomán pedagógus szervezetek az oktatási törvény szigorítását követelik, pedig talán elég lenne, ha a pedellusok egy kicsit jobban odafigyelnének, őrködnek a rend és fegyelem felett. Nehéz igazságot tenni, hiszen tudjuk ,a hasonló konfliktusok mögött sok társadalmi-gazdasági motiváció húzódik meg. Szerintem nem a diák az elsőrendű felelős ezekben a tanárverős esetekben. A fő felelős a társadalmi viszonyok, és az emberi kapcsolatok alakulása. Úgy érzem az oktatás olyan szolgáltatás lett, ahol a szülő és a gyerek diktál. Vissza kellene állni az egyensúlynak, a pedagógusok becsületének. Elsősorban a szülőknek kellene ezt végig gondolni, mert ők azok akik elfelejtették, mire is való az oktatás. Én is jártam iskolába , és meg kell, hogy mondjam, akkor az ilyen esetek elképzelhetetlenek voltak. "Bezzeg az én időmben" a tanárokat megbecsülték, persze ez a tanárokon is múlik. Idéznék Saint-Exupéry: A kis herceg c. művéből egy örök érvényű gondolatot: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél". A gyermekek mintákat követnek, jót és rosszat, olyanok lesznek amilyen világot mi teremtünk nekik. Addig feszítik saját létük határait, amíg korlátokba nem ütköznek. A korlátokat nem látják, mert szemmel láthatóan nincsenek... "Pedig a korlát nem csak a határvonalat jelölheti ki, hanem segít megkapaszkodni is". Nekünk szülőknek, és nevelőknek kell példával az élen járnunk, és mutatnunk az utat a gyermekeinknek. Ha mi nem mutatunk megfelelő példát, viselkedésünkkel, életmódunkkal, akkor mit várunk a gyermekeinktől. (A cikket beküldte: 50csillag)
|